Hejj, egyik szemem sír, a másik nevet... avagy ahogy a kkezdet phiai nevű együttes írja, egyik szemem a sírt nézi, másik a nevet... Portugália legyőzte a hollandverő Dánokat. Örülök, mert így talán nagyobb eséllyel vág neki a németeknek a holland narancsválogatott, és sírok, mert egy ilyen nyikhaj hülyegyerek, mint a C. Ronaldo örülhet a meccs végén. Holott sírnia kellene... Nagyon bízom benne, hogy akik osztják az aranylabdát, látták a meccset, én láttam, le is írom a magam szigorúan szubjektív véleményét....

Na szóval, szurkolok a portugáloknak. Már e miatt meg kellett erőszakolnom a gránátvörös-kék szívemet, de mindegy, most az a fontos, hogy a család hadd örüljön, a dánok veszítsenek, maradjon az a jól megérdemelt három pontjuk, a hollandok meg hadd menjenek tovább második helyen... tudom, tudom. Ehhez minimum pontot kell szerezniük Németország ellen, de ezt majd az esti meccs utánra tartogatom.... Szóval, hogy általam méltán gyűlölt agybeteg pszichopata Pepe gólt szerez, talán még szépet is, csak egy dolog. De hogy a portugálok lefocizzák a meccs elején a dánokat, meglepett. Örültem. akkor még. Jött is az akkor még jól megérdemelt gól, a második, talán szebb mint az első. A CéRoni meg hisztizett, egy idegesítő ripacs pöcs, mert a szemét Nani nem neki passzolt. Jobban is tette, hiszen szerintem a gyönyörű keresztbepasszot a Zselésen kívül mindenki bevarrta volna, ahogy be is lett az varrva a rövid fölsőbe...

Hogy ezután mi történt, nem tudom. A dánok vérszemet kaptak, pedig még a jó szerencse is elhagyta őket. Két kényszerű csere, de mintha egy picit sem fogta meg őket, szép lassan visszajöttek a meccsbe. Az első dán gólt öröm volt nézni, amit csináltak a portugál védők, vicces volt. Szére kitett labda, a védők szemmel verik, mire a jobb bekk észbe kap, átszáll felette a labda, uzsgyi vissza, de az már szárnyal is tovább, át a kapus feje felett, és egy dán fejbe ütközik, kb negyven centire a gólvonalról. Mindenféle álszerénység nélkül nélkül én is befejeltem volna. ezzel lett kettő-egy, és a dánok nyomtak, nyomtak. A Zselé vagy ötször eldönthette volna a meccset, de hát sokkal fontosabb volt neki, hogy melyik kamera milyen szögből veszi, mint hogy egy picit is odakoncentráljon a meccsre. Száz százalékos kihagyott ziccer, ellentámadás, Dánia egyenlít. Megint fejes, megint a lakli balhés Bendtner. Pepénél elgurul a gyógyszer, de jó látni. Szorítok a dánoknak, szimpatikusan játszanak. De hé, én most kénytelen vagyok hallgatni a jó szóra, hiszen a dánok ha most behúzzák, akkor hat pont az hat pont. És jön a meglepetés, C.Roni meghallgatta a kérésemet, mert a döntetlen után jött egy beadás, és nem ért labdába, így nem baltázta el a lehetőséget, ellenben Valera előbb jókora lyukat, aztán meg gyönyörű gólt vert a kapu jobb oldalába. Örülök megint, bár most már fogalmam sincs, kinek is szurkolok. Na mindegy, vége.

Nyertek a portugálok, és szándékosan hagytam a végére, a céroni fikázása mellett essen már szó Naniról, aki végig agilisan, hihetetlen alázattal, nagyon szimpatikusan segítette győzelemre csapatát, inkább volt húzóembere a csapatnak, mint annak a kapitánya. Ha lenne önkritikája, átadná a karszalagot. A Pepének. Ja, nem mert ő meg nem tudná, hogy hová kell azt felhúzni. Talán a Naninak akkor. Ő megérdemelné, a mai meccs alapján biztosan.

A végére még egy nagyon halovány elnézést azoktól a jóérzésű Madrid fanoktól, akik olvassák a bejegyzésemet, szubjektivitást ígértem, tartom magam hozzá. Amíg van egy Messi (és ez a blog tényleg ne erről szóljon), addig ez a Hisztigép ne kapjon már aranylabdát, mert itt, rögtön lefosom a vádlimat....

Dánia-Portugália: 2-3

A kisfiamon már Hup Holland Hup póló van. Alatta i love holland body. A fején narancssárga kendő, holland felirattal. Szóval hajrá. Ja, a pelenkája meg narancssárga. Belülről. Úgyhogy kicserélem... Jó szurkolást!

Mindjárt Hollandia csap össze Németországgal. Német sört iszom, narancssárgába öltözve. Hajrá Oranje!!!!