Nos, jelentem végigszenvedtem. Anyuéktól rohantam haza, a gyerekkel a kocsiban hadd zötyögjön, lobogjon a haja, a fürdetés persze hogy ilyenkor ráér, majd a félidőben marha gyorsan, hiszen nagy meccs lesz, a franciák jól kifújják az angol orrokat, fogadtam is itthon, mondom én, jó meccs, sok gól, 3-1 a Riberyéknek... Azt jött a csalódás, mert sajnos láttam két csapatot, aki lusta volt focizni. Még az első félidő elment, ott a két gól, angol vezetés, aztán hamarosan francia egyenlítés. Aztán illett volna angolosan távoznom a tévé elől, hiszen innentől az égadta egy világon semmi nem történt. Se itt, sem ott... Szerintem befejező csatár nélkül nem nagyon lehet focizni... Nekem Ribery is ugyanabba a Bayern-betegségben szenved, mint csapattársa, Robben. Egyedül akarja eldönteni a meccset, még akkor is, ha nagyon rossz napot fog ki... Bár Robbennel ellentétben ő legalább futott, meg védekezett. Hiszen az egész meccs erről szólt, védekezzünk, azt majd lesz valahogy. Az, hogy Benzema melyik klubcsapatban is játszik, most hagyjuk, hiszen a Realról vagy rosszat, vagy semmit. Nos, számomra ő is szürke volt, minden átlövése gyatra volt, fantáziátlan, nulla.

Hogy meg fog-é változni az angolok játéka, ha az okos Rooney visszatér, nem tudom. De innen csak feljebb... A döntetlen mindkét csapatnak jó, legalább is ezt éreztették velünk lelkes tévénézőkkel. Nagyon remélem, hogy legalább a két csapat közül az egyik nagyot koppan majd, ha Ibráék vagy Sevcsenkóék kibabrálnak velük. Ne játszunk már döntetlenre, kérem szépen.

Sajnálattal közlöm, hogy nem nagyon többet tudok írni erről a meccsről. Dögunalom, mintha csak a magyar bajnokságot látnám. Na, azért annál talán jobb. Egy picivel. De nagyon pici az a pici.

Még valami. Még egy bíró, akinek fogalma nem volt, hogy hogyan működik az előnyszabály. Szegény lelkem szeretett a középpontban lenni, bár érthető, ha már a foci nincs a képben, akkor legyen egy picit ő a főszereplő.

A Gundi meg egy zseni. A Ribery-oltás majdnem súrolta már a fekete humor kategóriát, már bocs, én jót röhögtem. Kár, hogy neki sem volt jobb dolga, mint a francia támadó szépségét ecsetelni...

ui. azért a félidőben megfürdettem a pici fiamat, és valahogy nem siettem vissza a tévé elé. valahogy éreztem... ennél csak jobb meccset kívánok mindnyájunknak. Ámen. Á, nem...

Gecsi