Az iskolaérettség kritériumait minden gyakorló szülő jól ismeri. Beletartoznak mind a fizikai érés korosztályos jegyei-alakváltás, fogváltás-kognitív funkciók-figyelem, érzékelés-észlelés, emlékezet, gondolkodási funkciók érettsége, valamint a szociális készségek, feladattudat, feladattartás kialalkultsága.
Miért fontos, hogy a gyermekek minden részterületenek megfelelő érettséggel induljanak neki a “világot jelentő padoknak?” Miért nem elég, ha okos, de fáradékony, még játékos, esetleg mozgékonyabb?

A sajátos nevelési igényű, vagy röviden fogalmazva SNI-s gyermekek fogalma sem ismeretlen a szülők előtt. Gyakran a magatartási problémákkal küzdő gyermekek megjelölésére használják ugyan, pedig elsősorban a tanulási nehézséggel-olvasás, írás, számolás területén-küzdő gyermekekre használatos szakmai kifejezés. A speciális tanulási problémák kialakulása egyre gyakoribb, és alapvető diagnosztikus kritériuma vagy egy örökletességi vonal vagy egy agyat enyhe fokban ért trauma (MCD),mely leggygakrabban szülés körüli körülményben fellelhető. De mindenképp egy neurológiai háttérhez köthető.
Viszont ami már kevésbé ismert, hogy ugynevezett diszlexiás-diszgráfiás tünetek “ál” formában is megjelenhetnek. Ezek hátterében nem találunk neurológiai hátteret, viszont korai beiskolázást, vagy iskolai érettség hiányát mindenképpen. Az éretlen, vagy kiegyensúlyozatlan részképességekkel iskolába érkező kisgyermekek, hasonlóan a speciális tanulási zavarral küzdő társaikhoz, nehezen, vagy nem tudnak megtanulni olvasni, betűket tévesztenek, írásuk görcsös, írásképük kesze-kusza lehet, vagy súlyos nyelvtani hiányosságok jellemzik.
Az intézmények-óvodák általában jól felépített szakmai programnak megfelelően végzik a gyermekek fejlesztését. Mégis egyre nagyobb számban jelennek meg szakértői bizottságok előtt vizsgálatra váró gyerekek.

Mi lehet ennek hátterében?
Rengeteg változás történt az eltelt évtizedek gyermeknevelési kultúrájában. Az öltözködésben nem kínlódnak gombokkal-finommotrika, gyakran nem is öltöznek önállóan a gyermekek. A mozgás hiánya-sok autózás, kevesebb séta- a felolvasás hiánya, az audio-vizuális élménytúlterheltség, a közös tevékenységek-főzés, kerti munkák, a gyermekek saját feladatainak, kötelességeinek hiányai, közös étkezések alatti beszélgetések elmaradásai sajnos, nem segítik a részképességek fejlődését.

Hogy segíthetünk gyermekünknek?
Az egyes speciális eseteket kivéve, nem külön órákra van szükség, hanem a mindennapi tevékenységbe beilleszthető tudatos odafigyelésre. Legyen fűzős cipő, öltözzön-vetkőzön, egyen egyedül. Használjon kést-villát, terítsen minden nap, rakodjon, segítsen a mindennapi teendőkben, és legyen élő mese nap nap után. Ne felejtsük el, hogy a legtöbbet, mi szülők tehetünk gyermekeinkért. Ne sürgessük az iskolába lépést, legyünk körültekintőek, ha bizonytalanok vagyunk, kérjük szakember segítségét.
Kérdéseitekkel megkereshettek facebook oldalamon privát üzenetben.
Gyurasitsné Puska Hedvig, klinikai szakpszichológus