Szerencsésnek mondhatom magam, hogy rajongok a munkámért. Azzal foglalkozhatom ami bár gyakran úgy tűnik megosztja az embereket, mégis mindenkit érdekel. Minap a könyvesboltban járva csodálkoztam rá, mennyi pszichológiai témájú kiadvány, magazin lát napvilágot napról napra, esetleg újabb és újabb kiadásban. Talán még a konyhaművészet az, ami ilyen mértékben tartja fogva az érdeklődést. Ezen elgondolkodtam.
Talán a pszichológia olyan, mint a konyhaművészet. Hisz szükségesek hozzá alapvető ismeretek, és minőségi alapanyagok. A törvényszeűségeik a tapasztaláson és a jéghideg logikán alapulnak. Fontos a cél, hogy mit szeretnénk elérni, és lépésről lépésre kell haladni. Ha kihagysz valamit, ha nem tudsz várni, ha sürgeted a folyamatot, a végeredményben nem biztos, hogy örömöd leled.
Kreativitást, érdeklődést, sok kutatást igényel. De ami a legfontosabb: a kíváncsiság. Kilépünk a kereteinkből, a komfortzónánkból. Új területeket akarunk felfedezni és ezért hajlandók vagyunk kísérletezni.
Egy biztos, itt nincsenek gyorsételek, olcsó megoldások. Tanulni kell, figyelni és elfogadni. Esetleg megtapasztalni, hogy új utak, új lehetőségek születnek a bátor felismerés nyomán: segítséget kérek!