Képek | Közélet

Hat évtized telt el azóta, hogy a Szanyi Római Katolikus Iskola alsó tagozatos intézményében együtt
tanultak, játszottak és készültek az életre azok a diákok, akik 2026 szeptemberében ismét találkoztak,
hogy közösen idézzék fel a régi időket. A 60 éves osztálytalálkozó különleges alkalom volt: nem csupán
egy találkozás, hanem egy közösség újraéledése, egy életre szóló kötelék ünneplése.
A rendezvényre húsz egykori osztálytárs érkezett, akik délután két órakor gyűltek össze az iskola
épületében. A helyszín sokak számára azonnal felidézte a gyermekkor hangulatát: a folyosók illatát, a régi
tantermek emlékeit, a közös nevetéseket és azokat a pillanatokat, amelyek meghatározták az indulást az
élet nagy útján.
A résztvevők virágokkal köszöntötték szeretett tanáraikat, Töreki Imrénét és Vései Györgynét, akik
meghatódva fogadták az egykori diákok figyelmességét. A találkozás nem csupán ünnepi pillanat volt,
hanem egyfajta időutazás is: a tanárok és diákok együtt idézték fel a régi történeteket, a közös
élményeket, a fegyelmezéseket, a mosolyokat és azokat a tanórákat, amelyekből később életre szóló
tanulságok születtek.
A beszélgetések során mindenki elmesélte, mi történt vele az elmúlt évtizedekben. Volt, aki messziről
érkezett, volt, aki egész életében Szanyban maradt, de mindannyiukban közös volt az öröm, hogy újra
együtt lehetnek. A találkozó hangulata egyszerre volt vidám és megható: a régi barátságok újraéledtek, a
közös emlékek pedig összekötötték azokat is, akik ritkábban találkoztak az évek során.
A délután egyik legmeghatóbb része a Dózsa utcai temetőben zajlott. Az osztály tagjai virággal
tisztelegtek elhunyt osztályfőnökük, Töreki Imre, valamint egykori osztálytársuk, Németh Lajos sírjánál.
A csendes megemlékezés során sokak szemébe könny szökött: a közösség nemcsak az élőket, hanem
azokat is magában hordozza, akik már nincsenek közöttük. A sírnál elhelyezett virágok nem csupán
tiszteletet, hanem szeretetet és hálát is jelképeztek.
A temetői látogatást követően a társaság a Bokréta vendéglőben folytatta a napot, ahol közös vacsorával
ünnepelték az együtt töltött éveket. A vendéglőben ismét előkerültek a régi történetek, a gyermekkori
csínytevések, a tanórák emlékei és azok a pillanatok, amelyekből később legendák születtek. A
beszélgetések során mindenki érezhette, hogy az osztály tagjai hat évtized után is ugyanazzal a szeretettel
fordulnak egymás felé, mint egykor.
A találkozó végén készült csoportkép különös jelentőséggel bírt: nem csupán egy fotó, hanem egy életút
lenyomata. A képen ott álltak azok, akik hatvan évvel ezelőtt együtt indultak el, és most ismét egymás
mellett mosolyogtak. A pillanat egyszerre volt ünnepi és megható, hiszen mindenki tudta: az idő múlik, de
az összetartozás megmarad.
A szanyi 60 éves osztálytalálkozó nem csupán egy esemény volt, hanem egy közösség újraéledése. Egy
nap, amely megmutatta, hogy az idő múlása ellenére vannak kötelékek, amelyek soha nem szakadnak el.
A résztvevők számára ez a találkozó nemcsak emlékezés volt, hanem ünnep is: az összetartozás, a szeretet
és a közös múlt ünnepe.
Gulyás Attila