Városlista
2017. július 26, szerda - Anna, Anikó

A városról

A Rábaköz a Rába ajándéka. Ez a folyó építette a felszínt, és adta meg az élet lehetőségét a jó termőfölddel és a dús füvű legelőkkel. Tatár-török égette, vízjárta föld a nép szorgalma révén mégis újra és újra éledt, és örökül hagyott nekünk Árpád-kori templomokat, török világra emlékeztető kőoszlopokat, barokk kastélyokat, a csornai premontrei prépostságot, a múlt századi virágzó állattenyésztéshez kapcsolódó faluképet. A Rábaköz világszerte ismert hímzései szorosan összefüggenek a népviselettel, hiszen ezek teszik őket olyan díszessé, gyönyörűvé. A régi kézművesipart ma is híressé teszik a csornai kékfestők és az aranyhímzés, a döri fazekasok, a höveji csipkehímzők, a bősárkányi gyékényfonás.
A Rábaköz ontja értékeit a mai ember számára. Táji szépségeit, történelmi emlékeit, hagyományait, messze földön híres népművészetét, szép viseleteit, a kónyi, kapuvári, szanyi verbunkot csak meg kell ismernünk, hogy megszerethessük.

A Rábaköz városai:

Beled

A Rábaköz legfiatalabb városa. Lakossága: 2657 fő (2010. január 1.) 2009 július 1-től város. Beled évszázadok óta a Dél-Rábaköz földrajzi és közigazgatási központja. Fejlődését az itt élt zsidók által létrehozott kereskedelem, a jó minőségű, magas aranykoronájú földekre alapozott mezőgazdaság és a beledi agyagra települt téglagyár határozta meg. 
Az elmúlt évszázadok alatt a sok pusztítás (török, Rákóczi szabadságharc, tűzvészek, világháborúk…) ellenére Beled képes volt a fejlődésre, mert az itt élő emberek szerették falujukat, ragaszkodtak szülőföldjükhöz és mindig újjáépítették azt. 

Csorna

A Rábaköz fővárosa. Lakosság: 10663 fő (2010 január 01.) Az őskortól lakott település. A népvándorlás időszakának legismertebb régészeti lelete az aranyból készült hun fejedelmi diadém ma a Nemzeti Múzeumban tekinthető meg. A város eredetét a premontrei rend alapításához köthetjük.
A középkorban mezővárosi rangra emelt település a XIII. századtól a település már piacos hellyé vált.  A XVIII. században megindult fejlődés a XIX. század elején felgyorsult: 1835-ben megépült a Csornáról Győrbe vezető út, amely aztán közlekedési csomóponttá tette a várost, hiszen itt találkoznak a Pápáról, Mosonmagyaróvárról, Győrből és Sopronból induló utak.
Csornán zajlott a szabadságharc egyik utolsó győztes csatája, ahol Kmety György tábornok honvédei 1849. június 13-án szétverték és megfutamították a csatában elesett Wyss osztrák császári tábornok seregeit. A XIX. század második felében kiépült vasútvonala révén a település a Rábaköz gazdasági központjává vált, a város arculata jelentősen megváltozott. Ez idő alatt épült többek között a gőzmalom, a téglagyár, a gépgyártó üzem, a takarékpénztár. Az 1960-as évektől egyre fokozódó fejlődés bontakozott ki. Közel egyharmadával nőtt a lakosság, két és félszeresére növekedett a község lakóépületeinek száma 1900 és 1970 között. Az elért eredményei alapján Csornát 1971. április 25-én az Elnöki Tanács várossá nyilvánította. A település intézményhálózatának nagy része a várossá válást követően nyerte el mai formáját. Az önkormányzati törvény megszületésével Csorna elveszítette közigazgatási funkcióit. Napjainkban ezekből - önkéntes társulás útján - egyre többet szerez vissza. A város székhelye a Csornai Többcélú Kistérségi Társulásnak, melyhez 34 település csatlakozott. A rendszerváltást követően a város kereskedelmi szerepe új vállalkozások alakulásával, letelepedésével erősödött. Iskolaváros jellegét sikerült megőriznie, a kórház rekonstrukciójával pedig egészségügyi vonzereje gyarapodott. 

Kapuvár

A Rábaköz és a Hanság  találkozásánál, a Kis-Rába partján fekvő település a Fertő tótól délre elterülő vidék központja, várából ellenőrizték az itt áthaladó kelet-nyugati irányú utat. A 10. században a honfoglaló magyarság szállásterületének peremére került a település, így az ország nyugati kapuja lett. Innen ered elnevezése is. Első írásos említése 1162-ből származik
A Rákóczi szabadságharc idején a várértjelentős harcok dúltak, végül a kurucok felrobbantották. Az épületet az Esterházyak kastéllyá építették át. A 19. század második fele gazdasági fellendülést hozott, amit a belvárosban álló jelentős középületek sora jelez. Báró Berg Gusztáv 1864-ben bérbe vette a kapuvári uradalmat és sikeres mintagazdasággá fejlesztette.
A mai városkép az 1945 utáni fejlődés eredménye. Az 1950-es és ’60-as években a megye jelentős élelmiszer-, könnyű- és gépipari központjává vált. Lakótelepek, új iskolák, művelődési ház, színházterem, strandfürdő, múzeum létesült. Ennek köszönhetően 1969-ben újra városi rangot kapott. Az 1990-es évek után tovább folytatódó fejlesztések eredménye az ipari park, valamint a városi strand és termálfürdő mellé tervezett Hanság Üdülőpark. A nagy múltú település műemlékei, múzeuma, termálfürdője a Hanság Tájvédelmi Körzet bemutató háza, változatos városi rendezvényei sok, a térséget felkereső turistát vonzanak, akiket színvonalas vendéglátóhelyek várnak.



 

Fertőd

A Rábaköz peremén, a Fertő-Hanság kistájon fekvő település. Műemlékein, egyéb nevezetességein kívül a térség gazdasági és kulturális központja.
A település középpontjában a patkó alakú, lenyűgözően szép barokk stílusú kastély található, amely a város idegenforgalmának fő forrása, meghatározó jelentőségű látnivalója. A kastély és épületegyüttesének építtetését az 1720-as évektől Esterházy József kezdte meg. Joseph Haydn (1732-1809) a zenetörténet utolsó udvari zeneszerzője közel két évtizedet (1769-1790) töltött a "pompakedvelő", művészeteket is támogató Esterházy Miklós szolgálatában.
Nagy vonzerőt jelent a Fertő-Hansági Nemzeti Park értékes és ritka növény és állatvilága. Ausztriával a Fertő-Pamhagen (Pomogy) határátkelő és kerékpárút köti össze.
A település 1995-ben lett város. Lakossága 2010 január 1-jén 3453 fő.
A közelben lévő Fertő-Hanság Nemzeti Parkot, a Fertő-tó és környékét, a Fertő-menti településeket a környezeti szépségük, kulturális, kultúrtörténeti értékeik miatt 2001-ben az Unesco a "Világörökség" részévé nyilvánította.

 

Fertőszentmiklós

Fertőszentmiklós a Rábaköz nyugati peremén, Soprontól 28 km-re a 85-ös főútvonal mentén terül el. Kedvező földrajzi környezetének köszönhetően az emberiség legősibb időszakában is lakott hely volt. A Fertő tó és partvidéke, a Hanság mocsárvilága és az abból kiemelkedő földnyelvek, a környék erdői bőséges táplálékot biztosítottak minden korban a letelepedő emberek számára.
A XX. századi ásatások többezer éves emlékeket tártak fel. 
A tatárjárás során majdnem teljesen kipusztult lakosság helyére halászokat telepítettek, akiknek a védőszentje Szent Miklós, így történt, hogy előbb az egyházközséget, majd később magát a települést is a védőszentről nevezték el. 
Fertőszentmiklós lakóinak főfoglalkozása a földművelés. Jogállását tekintve jobbágy-, majd kisnemesi község volt.
Fertőszentmiklós a XIX. század végéig két önálló település volt, melyeket az Ikva választott el. Az Ikvától délre Szentmiklós, nyugatra pedig Szerdahely található. A település a mai nevét 1906-tól használja. 
2008 július 1 óta város, lakossága 2010 január elsején 3816 fő.