Célom az, hogy az egészségtudatosság fontosságát erősítsem az emberekben.

Nyolc évig taichiztam, így edzőm egyik mondata nagyon sokszor jut eszembe: „Aki lusta mozogni, az lusta élni”. Mivel már nem járok edzésre, egy másfajta, a komfortzónámon igencsak kívül eső sport mellett döntöttem.
Gondolhatjátok, hogy ez valamiféle újévi fogadalom, amiről holnapután már el is feledkezek. Remélem, nem így lesz! Edzőterembe bérletet, magamon pedig erőt vettem - hétköznapokon reggel fél ötkor kelek, mert csak ekkor tudok rá időt szakítani. Elkezdtem futni! :-)
Majdnem 41 éves voltam, amikor megszületett a kisfiam, aki most négy éves. Belegondoltam, hogy nekem húsz év múlva is jó kondiban kell lennem, hiszen lesz egy aktív, fiatal felnőtt gyermekem…, nem tunyulhatok el! Talán ezért is, lett egy újabb, igazán hosszú távú célom: egészségesen, testileg és szellemileg frissen megöregedni. Sokféle út vezethet el ehhez a célhoz, de egy biztos: aktív testmozgás nélkül nem fog menni.
Nagyon vegyes érzelmekkel mentem az edzőterembe –„nem vagyok normális…”, „ilyen korán….”, „minek ez az egész…” stb, de miután átöltöztem és körülnéztem, láttam, hogy vannak jó néhányan, akik szintén ilyen korán járnak mozogni.
„Fél óra futás, ennyi kellene minden nap” – ez járt a fejemben, ami persze első pár nap inkább intenzív gyaloglás volt, mint futás. Nagyjából két perc tempós séta, egy perc könnyed kocogás. De egyre jobban megy, és ez elég motiváció ahhoz, hogy másnap is felkeljek fél ötkor.
Mindenkit arra buzdítok, találja meg azt a sportot, mozgásformát, ami kikapcsolódást nyújt, ami örömet okoz. Nagyon megéri!!!!
Remélem, hamarosan be tudok majd számolni arról, hogy lefutottam életem első 5 kilométerét, 30 perc alatt! :-)

Ki tart velem? :-)