Ott fejeztem be a Blogindító1. fejezetemet, hogy közölték velem a diagnózist, majd elköszöntek tőlem a kórházban.

Miután magamhoz tértem, csak ültem a folyosón, néztem magam elé és azt hiszem simán mondhatom, azt sem tudtam fiú vagyok-e vagy lány… totálisan kétségbe estem. Lepörgött előttem szinte minden eddigi étel, amit ettem, a főzések, a sütemény sütések…minden.

Szerencsémre kaptam egy helybéli családtól segítséget, amolyan gyorstalpalón vettem részt náluk, jegyzeteltem ezerrel, mit szabad ennem és mit nem. Akkor még egész reálisnak tűnt a dolog, nem voltam annyira kétségbe esett, gondoltam a felsorolt kaják egész normálisnak tűnnek, ami meg új? Na és? Majd megszokom azokat is. Gondoltam én… de nem így lett.

Mint írtam az elején, két perc alatt lepörgött előttem a jövő, mit, hogyan csináljak innentől.
Kezdtem a konyhában. Álltam a szekrények és a hűtő előtt és gondolatban szelektáltam. Szelektáltam, hogy mi maradhat, mi nem. Mit ehetek, mit nem. Aztán muszáj volt valami rendszert kialakítanom, így kipakoltam az egyik szekrény polcát és beköltöztettem az én újdonsült termékeimet. Fűszereket, lisztet, zsemlemorzsát, egy-egy csokit (na erről külön kell majd írnom, mert mélységesen fel vagyok háborodva, hogy nagy édesség falóként igen kevés finom csokit tudok csak megenni), szeletelt, bezacskózott kenyeret stb… Szépen elrendezgettem mindent, mint aki az új ruháit pakolja a gardróbban, majd miután végeztem, letörtem mint a bili füle. Éhes voltam, de fogalmam sem volt mit egyek, vagyis de! Amit szívesen megettem volna, azt nem lehetett, a szekrényben levő dolgok pedig inkább taszítottak, sem mint vonzottak volna! Az első pocsék kajám amibe belebotlottam, az egy tök egyszerű rántott hús volt. Álltam vasárnap a konyhában és azt sem tudtam mit mivel használhatok, melyik liszt, melyik zsemlemorzsához való, mert hogy a fiúknak nem szerettem volna elsőként bevezetni az új életmódot. Így duplán paníroztam. Na ezt nem úgy kell érteni, hogy dupla liszt, dupla tojás, dupla zsemlemorzsa, hanem hagyományos finomliszt, tojás, zsemlemorzsa és egy másik hármas tányérban gluténmentes liszt, tojás és gluténmentes zsemlemorzsa. Na ezt a duplázást még kétszer játszottam el ezen kívül és azt mondtam soha többet. Sem időben, sem a belefektetett energiában nem mindegy, így a soron következő rántott husis napon paníroztam a saját verziómmal, majd mintha mi sem történt volna, megetettem a családot gluténmentes rántott hússal. Persze az uram tudta mivel ügyködtem, de nem szóltunk a fiúnknak, ő pedig semmit sem vett észre az egészből, így vettem egy nagy sóhajt és elkönyveltem, hogy nah, egy kaja kipipálva. De hogyan tovább???

Sokan azt gondolják, aki lisztérzékeny, az nem ehet olyat, amiben liszt van. Ez óriási nagy tévedés. Az elnevezés kicsit csalós, merthogy a glutén a hiba oka, ami pedig rengeteg ételben és összetevőben ott van. Ezt most már tudom, de négy hónappal ezelőtt fogalmam sem volt róla.
Ezt nem is lehet elmondani, leírni talán még nehezebb, aki nincs benne, nem éli át és nem kell alkalmaznia nap- mint nap, annak csak sejtése lehet arról amit írok. Majdnem 32 évig éltem úgy, hogy amit megkívántam, megettem. Néhány éve amikor csak időm engedte, sütiket sütöttem, különböző recepteket cseréltem a főnökasszonyommal, akivel a legelejétől írtuk a KonyhaCoolTúra blogunkat. Ennek most vége. Nem visz rá a lélek a sütésre. Lehet hogy ez később változik, de most nem megy.
Négy hónap telt el az eredmény kimondása óta. Azóta a vasszöget is megenném, ezt így higgyétek el. Szinte mindig az ellenkezőjét kívánom annak, amit megehetnék. Nincs többé cukrász süti, se nyáron egy jó fagyi, vagy épp egy jó kis bolognai spagetti (mert hogy brutál rossz az összes kifőzésre szánt tészta, vagy kukorica ízük van, vagy a púderhez tudnám leginkább hasonlítani őket), meg kell válogatnom a felvágottakat, a sajtokat, a vajat sőt még az inni valót is. Na nem mintha nagy sör imádó lettem volna eddig, de azt és whisky-t sem ihatok, ja és a Fanta is felejtős innentől. Gyümölcsök közül a legeslegjobban a zöldalmát szerettem. Gondolom kitaláljátok melyik az a gyümölcs amit nem ehetek meg? Hát persze hogy a zöldalma. :(

Na meg aztán ott vannak a péksütik. Sosem néztem a kalóriákat, frissen sült kenyér, zsemle, kifli, briós..bármi jöhetett. Hát most ez sincs, mert azt a pékséget még nem találták fel, aki helyben süt frissen gluténmentes pékárut. Így most csak a fiúknak vásárolok ott, ők még nem szoktak rá az én kenyeremre. (és azt hiszem nem is fognak)

Szóval négy hónap. Négy hónapja tartom ezt a diétát és még most sem tudom elfogadni, hogy ez nem olyan mint egy fejfájás, hogy bekapsz egy bogyót, fél óra és elmúlik, túl vagy rajta. Ez nem az, ez a „betegség” vagy állapot, -mindenki hívja ahogy tetszik-, nem múlik el soha, úgyhogy jobban járok ha megbékélek vele, mert örökké a társam lesz, életem végéig ha csak valami sokat tanult tudós rá nem lel a nyitjára és le nem gyártanak egy olyan tablettát, amit ha beveszek, ehetem azokat az ételeket korlátlanul, amiket korábban is ettem. ..és ez talán majd úgy 2042-ben lesz… vagy később..nem tudom, csak tippeltem!:)

Ételek... ez a téma lesz a következő blogbejegyzés alapja! Jövök hamarosan, van miről írnom, higgyétek el! :)