.....85. perc,a már megalázó módon lefocizott ír csapat próbálja követni a labda útját, amikor hirtelen egészen másra kezdek felfigyelni. Elindul a dal...Az ír publikum elbúcsúztatja csapatát. Milyen ének volt ez! Csoda. Spanyol szúrkolók elhallgatnak, szerintem ők is libabőrösek lettek mint jó pár millióan a képernyők elött. Minden Ír labdaérintést taps kísér és közben zeng a stadion. Köszönjük meg nekik. Mosolyogva, derűlve jóban, rosszban együtt a csapattal. Nemzeti öntudat kifejezése csak kicsit másként mint ahogy mi megszoktuk. Sokat szenvedett ír nép megtanulta abból kell főzni amink van, ha ilyen a csapatunk akkor ilyen és kész, de a mi csapatunk. És most már egy kicsit miénk is, úgy érzem. Tisztában voltak az esélyekkel, nem vártak a fiúktól többet csak tisztes helytállást, kőkemény munkát 90 percen keresztűl, ezt megkapták maradéktalanul. Lehet tanulni az Írektől "kedves" lengyel, orosz és igen köcsög horvát huligánok. UEFA illetékeseinek fejével gondolkodva most akkor +6 pont az Íreknek a 2016-os selejtezőkön......????

Kicsit a meccsről.Nem kell félteni a spanyolokat, ilyen játékkal bárki verhető. Első perctől kézbentartott meccs,600 passz és a többi amit elvártunk tőlük már az első meccsükön. Igaz az Olaszok ellenállása azért más kategória volt. Örülök Torres góljainak, már már úgy játszott ahogy azt anno liverpoolnál megszokhattuk.

Mégegyszer köszi Írország, tegyétek oda magatokat az Olaszok ellen, legyen örömünnep a vége.

Sanyolország-Írország 4-0