A hazai pálya előnye. Ez látszott ma délután Csornán, mikor az egyre nagyobb tömeg még csak várta Magyar Péter és Bóna Szabolcs nagygyűlését Csornán a Városháza előtti téren. Folyamatosan hosszú sorokban érkeztek az emberek, idősek, fiatalok, szinte még gyerekek, szülők kis gyerekeikkel. Az összegyűlt tömeg meg akarta tapasztalni, át akarta élni, hogy milyen az, mikor Magyar Pétert személyesen is láthatja, amikor testet ölt a remény. A délutánnak azonban nem csak egy „sztárja” volt, hiszen Bóna Szabolcs képviselőjelöltben a tömeg a maguk közül való embert, a rég ismert arcot köszöntötték, aki egy új szerepben mutatkozott meg a csornaiak és a Rábaköz falvaiból érkezők között.

Írhatnánk tudósítást a beszédekről, választási ígéretekről, a Fidesz és személyesen Gyopáros Alpár fejére olvasott bűnökről. A mai technika azonban már ott tart, hogy aki nem volt ott, az interneten az is élőben követhette a programot, vagy bármikor visszanézheti. Ezért ez a cikk nem is az elhangzottakról, a történtekről szól, hanem bevallottan szubjektíven a megjelentek arcára kiülő érzelmekről, reakciókról, nem a beszédekről, hanem azok hatásáról.

Csornán ellenzéki rendezvényen még soha nem látott nagy tömeg gyűlt össze. Utoljára ennyien talán 2002-ben voltak a Szent István téren, amikor a kampánycsend (akkor még volt) előtti utolsó napon Orbán Viktor miniszterelnökként Áder János mellett kampányolt. Bár a miniszterelnök akkor bejelentette a biztos győzelmet, a Fidesz mégis elveszítette a választást.

A beszédek fordulataira adott reakciókkal a tömeg pontosan bemutatta az emberek érzéseit. Azt, hogy elegük van a korrupcióból, a lopásból, az egészségügy, az oktatás, az önkormányzatiság lezüllesztéséből, a háborús uszításból, a vállalkozások folyamatos szorongatásából, az ellenségeskedésből, az állam gondjaira bízott gyerekek kihasználásából és megnyomorításából, a szociális ellátások csődjéből, a kivagyiságból, a fenyegetésből. Tapintható volt a dühük. De szerencsére az este nem állt meg a düh felkorbácsolásánál, hanem esélyt, kiutat is mutatott; Hogy lehet egy boldogabb Magyarország. Ez pedig reményt ad, a remény pedig megnyugvást. A tömegben érezhető volt, hogy nem csak dühös, hanem inkább reménykedik, nem csak elégedetlen, hanem lát egy kiutat, ezért tudott mosolyogni, nevetni, tapsolni, lelkesedni. Az pedig már a politikusok felelőssége, hogy ezzel a reményből fakadó lelkesedéssel megfelelően éljenek, beváltsák azokat. Régen láttunk olyant, hogy fiatalok egy politikusi aláírásért, közös szelfiért tolongjanak. Mert eddig nem volt rá sem lehetőségük, sem kedvük.

Ha az este ígéreteiből minimálisan az megvalósul, hogy a TISZA kormány békét teremt nem csak a környező országokkal, hanem az országon belül is, akkor már a többi célért közösen lehet dolgozni.

Aki pedig szeretné megnézni, meghallgatni, mi történt a nagygyűlésen, az nézze meg ezt a videót.