A stressz, vagyis az emberi szervezet veszélyhelyzetre adott válaszreakciója ősidőktől fogva egy természetes folyamat, és sokszor szó szerint életmentő lehet.- írta a HVG. Érdekes, hogy a stressz kifejezést régen egyáltalán nem használták emberekkel kapcsolatban, eredetileg a hidak szakítószilárdságára alkalmazták. Végül az orvostudományba épp egy magyar kutató emelte be. Selye János így fogalmazta meg a stresszt: „A szervezet nem specifikus reakciója minden olyan ingerre, amely kibillenti eredeti egyensúlyi állapotából, és alkalmazkodásra kényszeríti.”

De ez a stressz nem rossz: segít a mindennapi életben. Csakhogy az utóbbi években a stresszt elkezdtük negatívan alkalmazni, így pejoratív értelmezést társítottunk hozzá. Tehát tévhit, hogy a stressz kizárólag rosszul hat, hiszen lehet pozitív is! Az ősembert is az a stresszhelyzet tartotta életben: vadászat közben abból merített motivációt, hogy csak így tud életben maradni.

Amikor a stressz előrevisz

Tény, hogy stresszhelyzetben jól érezhető dolgok történnek a szervezetünkben: a stresszhormon hatására felgyorsul a szívverésünk, nő a pulzusszámunk, megemelkedik a vérnyomásunk és a vércukorszintünk, ezzel vér kerül az izmainkba, így azok megfeszülnek. Kitágulnak a pupilláink, élesednek az érzékeink, miközben az emésztőrendszerünk működése lelassul, az immunrendszerünk pedig magasabb üzemmódba kapcsol. Testünk felkészül a döntésre: támadjon vagy elmeneküljön? Ez az úgynevezett „üss vagy fuss elve”. És ezzel nincs is semmi baj, ez adja meg az élet savát-borsát.

Ezek tehát természetes reakciók. Gond akkor van, amikor ezek a helyzetek megszaporodnak, szinte mindennapossá válnak, állandósulnak, és krónikus stresszt okozva folyamatosan készenlétben tartják testünket.

Mert amíg a fent említett pozitív stressz előrevisz – akár a karrierünkben, akár a magánéletünkben –, tehát aktivizál, megmozgat, kreatívvá és tevékennyé tesz, addig nincs baj, sőt! Ezzel tudunk előre jutni és bátran dönteni életünk fontos helyzeteiben. Ám ha a stressz distresszbe vált át, akkor bizony nem árt az életmódunkat átformálni.

A stressz fokozatai

Ahhoz, hogy milyen megoldásokhoz nyúljunk, nem árt tudni, hogy a stressznek négy fokozata van:

- Az előbb említett „normális stressz” – az egészséges testi reakciókkal járó, teljesítménynövelő stressz, amely segít megoldani a feladatainkat.

- Könnyű szorongás – a stresszreakciók erősebbek és tovább tartanak. Nyugtalanságot, állandó feszültséget, ingerlékenységet okozhatnak, de ezeket megfelelő pihenéssel még fel lehet oldani.

- Közepes szorongás – a hosszabb ideje fennálló szorongás súlyosbodik, és már akadályoz a napi feladatok ellátásában, befolyásolja az iskolai vagy munkahelyi teljesítményt, kihat a személyes kapcsolatokra.

- Súlyos vagy krónikus szorongás – az érzelmi és fizikai tünetek súlyosbodnak, amelyekkel egyre nehezebb megbirkózni. Megjelenhet a stresszspirál is, amikor a stressz újabb stresszt generál. A stressz szintje egyébként az EKG egyik programjával mérhető. Az úgynevezett szívfrekvencia-variablilitás információt ad a szimpatikus/paraszimpatikus idegrendszer állapotáról, így a stressz-feldolgozás szintjéről is.

Amikor krónikussá válik

Kétségtelen, hogy a modern kor emberének számtalan kihívásnak kell megfelelnie. Van, akit a kisebb változások – egy költözés, munkahelyváltás vagy párkapcsolati probléma – is megviselnek. Másokat a hosszabb távú feladatok, mint a család okozta stressz, az anyagiak megteremtése, az egészség és a lakhatás miatti aggodalmak, a digitális újdonságok őrölhetnek fel. Egyeseket pedig inkább a globális gondok, mint a világ felgyorsulása, a klímaszorongás, a háborútól vagy járványoktól való félelem zökkenti ki a komfortzónájából. Kétségtelen, hogy mindezeket nap mint nap tapasztalva, sokaknál túlcsordul a pohár – tartós testi és lelki stresszt okozva.

Pedig a szervezet fantasztikus: először megpróbál alkalmazkodni az állandósult készenléti állapothoz. Ám egy idő után kimerülnek a tartalékai – ez már a distressz, amely valóban olyan negatívan hat, hogy a mindennapi életet megnehezíti. A tartós stressz tipikus kísérő tünete az érzés, hogy az életünket már nem tudjuk irányítani.

Kutatások szerint ma már minden negyedik ember szenved krónikus stressztől, ami kiégéshez, alvászavarhoz, depresszióhoz, libidóváltozáshoz, fejfájáshoz, krónikus fájdalmakhoz, pánikrohamokhoz, emésztési és bőrproblémákhoz, az immunrendszer meggyengüléséhez vezethet.

A stressz kicselezése

Szintén erős tévhit, ezért sokan hiszik, hogy a születésünkkor kapott személyiségünk is okozhat stresszt. Pedig azt, hogy egy külső körülmény (stresszor) pozitív vagy negatív hatást vált-e ki valakiben, döntő mértékben az egyéni hozzáállás határozza meg. Az pedig mindig fejleszthető, hogy céljainkat miképpen optimalizáljuk, és milyen az attitűdünk a problémák kezeléséhez.

Mivel a stresszfaktorokat úgysem tudjuk kiiktatni a mindennapi életünkből, a legfontosabb, amit tehetünk, hogy a stresszre adott reakcióinkon változtatunk. Nem kis munka, de a kezdeti nagyfokú tudatosság egy idővel automatikussá válik, ha kitartóak vagyunk.

A stresszkezelés tehát tanulható, és a stresszhatások remekül oldhatók rendszeres mozgással is. Különösen a kardiomozgás az, amely nagy adag endorfint pumpál, egyfajta meditatív állapothoz vezet, és jelentősen javít a kedélyen. Az úszás vagy a fürdőzés is igen jótékonyan hat mind mentálisan, mind fizikálisan, szinte kisimítja az idegrendszert.

A rendszeres mozgáson kívül életmódváltáskor elsősorban a kiegyensúlyozott és rendszeres életvitelre kell törekedni, amely bizonyos kiszámíthatóságot nyújt. Érdemes elsajátítani különböző relaxációs gyakorlatokat is, amelyek beépíthetők a mindennapokba. Ilyen lehet például a meditáció, a relaxáció vagy a jóga.

Ezenkívül a masszázs is igen jótékony, ugyanis a stressz által „beállt” izmokat kimozgatja, helyre rakja, és utána olyan érzése lesz az embernek, mintha egy betontömböt emeltek volna le a válláról.