Vitathatatlan gazdasági jelentősége mellett az akác a Kárpát-medence őshonos élővilágának, gazdag természeti örökségének egyik veszélyeztetője, ám teljes kiirtása az országból a gazdasági haszna miatt nem kívánatos és a gyakorlatban nem is lehetséges – fogalmaz a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpontja, amely az elmúlt hetekben az akác megítélése körül kialakult vitához kapcsolódóan közölt állásfoglalást.

Mint az MTI-hez eljuttatott közleményben írják, az akácra vonatkozó természetvédelmi problémák három pontban foglalhatók össze. Spontán terjedése veszélyezteti a természetes fafajú erdőket, valamint gyepterületeket, köztük a kizárólag a Kárpát-medencében előforduló, hungarikum élőhelyeket. A faj mind gyökérről, mind tuskóról kiválóan sarjad, magja mintegy ötven évig megőrzi a talajban csírázóképességét, ezért ahol megtelepedett, onnan gyakorlatilag kiirthatatlan.

Az akác nagymértékben átalakítja területén a termőhelyet, csökkenti az élővilág változatosságát. Megnöveli a talaj nitrogéntartalmát, ami hosszú távon a bomlási folyamatok növekedését, a szénmérleg megváltozását is eredményezi. A levelének bomlása során felszabaduló anyagok megakadályozzák a természetes erdei aljnövényzet kialakulását. Az akácállományok szerkezete a hasonló korú őshonos fafajú erdőkénél egyszerűbb. A táplálékforrást biztosító növények szegénysége és a faállomány egysíkúsága általában jelentősen csökkenti az erdei állatvilág sokféleségét az őshonos fafajú erdőkhöz képest.

Harmadik pontként emlékeztetnek arra, hogy az ezredfordulón végrehajtott és az ország természetes növényzeti örökségét feltáró MÉTA program felmérése kimutatta: megdöbbentő mértékű az akác spontán inváziós megjelenése a hazai természetes élőhelyeken. A magyarországi természetközeli területek mintegy 200 ezer hektárját veszélyezteti az akác megjelenése és inváziója.

A Kárpát-medencét egyedi élővilága miatt külön Pannon életföldrajzi régióként határozta meg az Európai Unió. Az Észak-Amerikából származó idegenhonos akác jelenleg a magyarországi erdőterület 24 százalékát (463 ezer hektár) foglalja el. A faj a 19. század végén terjedt el, elsősorban az alföldfásítási program révén, azóta területe folyamatosan növekedett.

Mindezen okok miatt az akác terjedése és élőhely-átalakító hatása veszélyezteti a természetes életközösségek fennmaradását, ám teljes kiirtása az országból a gazdasági haszna miatt nem kívánatos és a gyakorlatban nem is lehetséges – húzta alá a közlemény. Azokon a területeken, amelyek elsődleges rendeltetése a magyar természetvédelmi értékek megőrzése – védett területek, Natura 2000 hálózat területei –, az akác visszaszorítandó. Ez részben az őshonos fafajú erdőkben és gyepterületeken spontán megjelenő akác visszaszorítását, részben az ilyen területeken álló akácosok fokozatos átalakítását jelenti őshonos fajokból álló erdőkké.

Az Európai Bizottság a múlt év végén terjesztette elő az új uniós jogszabály megalkotására irányuló javaslatát az úgynevezett idegenhonos özönfajok – inváziós fajok – betelepedésének és elterjedésének megelőzése és féken tartása érdekében. A Magyarországon idén januárban létrejött, szakmai és érdekvédelmi szervezeteket, tudományos műhelyeket és felsőoktatási intézményeket tömörítő Akác-koalíció célja ugyanakkor a faj hungarikummá nyilvánítása és hogy fellépjen azokkal az uniós és hazai törekvésekkel szemben, amelyek az akác korlátozását, esetleges kiirtását eredményezhetik.