Mihályi községbenélt egy különleges népszokás: a bohócjárás. Afarsang utolsó napján, húshagyó kedden furcsa „lakodalmas menet” járta a falu utcáit. Minden házhoz bementek, és személyesen hívták meg a lakosságot az esti „bohóc-bálba”,ők voltak a bohócok, valamennyiükön jelmez volt és álarcot viseltek.

A fiatal férfiakból álló társaság meghatározott sorrendben vonult, a menetet a következő maskarások alkották:elöl ment két „magyar ruhás”,rajtuk nem volt álarc, ők adták át a meghívót;utánuk következtek párban:a „menyasszony” és a „vőlegény”;a „koszorús lány” és a „vőfély”;a „tollas zsidó” és a „drótos tót”;az „öregasszony” és a „kéményseprő”;a „medve” és a „medvehajtó”;és a "harmonikás".
ők tizenhárman nem hagyhatták el a helyüket a menetben.

Tartozott hozzájuk két „kapuugráló” is. Ők csúcsos bohócsapkába, bohócruhába öltözött nyurga fiatalemberek voltak, és legtöbbször jó előre jártak a menettől. aki nem engedte be őket, oda beugrottaka kapun és belülről kinyitották.

Rettegett résztvevője volt a bohócjárásnak a négy „hamuzsákos”. ők a gyerekek rémei voltak. Fekete jelmezt viseltek, és nedves (olajos) hamut kentek a zsákjukból minden gyerek arcára, nem tartottak a menettel, messzire elfutottak a gyerekek után.

Bohócjáráskor illett a bohócokat valamivel megkínálni a házaknál, fánk, kolbász járt a résztvevőknek.

Napjainkban ez a szokás újraéledt, néhány évelelkes néptáncos fiatalok csinálják. Ez a népszokás bekerült a megyei értéktárba. Tegnap a helyi néptáncos fiatalok újra bejárták a falut.