Egy harminc év adatait felölelő európai kutatás szerint az élettartam növekedése a gazdagabb régiókban továbbra is megbízható ütemben zajlik, lassulás a leszakadó térségekben figyelhető meg. De jelentősen befolyásolta az eredményeket a középkorúak halálozása is. - írta a HVG

A várható élettartam a leggazdagabb országokban több mint másfél évszázada nő. A 20. században ez a fertőző betegségek visszaszorulásának és a kardiovaszkuláris orvoslás fejlődésének volt elsősorban köszönhető. Éppen emiatt az utóbbi években több kutatót is nagyon foglalkoztatott, hogy a várható élettartam vajon mikor tetőzik. Számos nyugati országban a várható élettartam növekedése olyan csekély lett, hogy gyakorlatilag nem is létezik. Egyes kutatók szerint ez annak a jele, hogy lassacskán elérjük az emberi élettartam felső határát. Mások úgy vélik: messze még a vége.

Egy a Nature folyóiratban január végén publikált tanulmány 450 nyugat-európai régiót elemzett, hogy felmérje, hol élnek a kontinens legidősebb emberei. Ezek a felmérések közel 400 millió lakos adatainak feldolgozásával készültek, ami példátlanul nagy mintát jelent Európában.

A kutatók tizenhárom ország, köztük Spanyolország, Dánia, Portugália és Svájc országos statisztikai hivatalaitól gyűjtöttek be demográfiai és halálozási adatokat. A dokumentumokat egységesítették, hiszen az adatok részletessége országonként változott. A következő lépésben újraszámolták, hogy a vizsgált régiókban milyen mértékben nőtt a születéskor várható élettartam 1992 és 2019 között, illetve felrajzolták a korosztályok halálozási arányát.

A kutatók a rövid távú ingadozásokat (például amelyeket a 2003-as hőhullám, vagy a 2014-15-ös influenzajárvány okozott) kihagyták a mérésből. Elemzésük végső dátuma pedig 2019 lett: vagyis a koronavírus-járvány hatásait már nem vizsgálták – tették hozzá a Conversation című lapban közölt cikkükben.

Mi derült ki?

A kutatók szerint 1992 és 2005 között gyorsan és egyenletesen nőtt a várható élettartam. 2005 azonban fordulópontot jelentett, az ütem jócskán lelassult.

Bár a gazdagabb régiókban tovább nőtt a várható élettartam, a hátrányosabb, lemaradó régiókban csak nagyon apró növekedés vagy épp stagnálás volt jellemző. A felmérés első megállapítása mégis az volt, hogy még nem értük el az emberi élettartam felső határát, az ugyanis továbbra is folyamatosan nő a jobb helyzetű régiókban, nagyon hasonló ütemben, mint korábban.

De ahogy már említettük, óriási regionális eltéréseket tapasztaltak a kutatók, és a miértekre is keresték a választ. Arra jutottak, hogy ezeket az eltéréseket nem magyarázza sem a csecsemőhalandóság, sem a 75 év felettiek halálozásának emelkedése – inkább a középkorúak halálozása. A tudósok megfigyelték, hogy több nyugat-európai régióban jóval lassabban csökkent az 55–74 év közöttiek halálozása, mint máshol. Ezt többek között Németország és Franciaország bizonyos területein is megfigyelték.

Hozzátették, hogy a regionális eltéréseket a 2008-as gazdasági válság is felerősítette. Egyes régiók azt súlyosabban megszenvedték, a gazdaságuk, a lakosságuk egészségi állapota is romlott. Vagyis – hívták fel a figyelmet a szerzők – mindez mindenki számára emlékeztetőül szolgálhat, hogy a hosszabb élettartam nemcsak az orvostudomány fejlődésének, hanem a gazdasági és a társadalmi környezetnek is köszönhető.

Ami még nem egyértelmű

A kutatók szerint további tudományos vizsgálat tárgya lehetne, hogy egyes helyeken milyen okból nőhetett meg a 65 év körüliek halálozási aránya. A halálokokat ugyanis ebben a kutatásban nem elemezték, és azt sem vizsgálták, hogy a halálozásban mekkora szerepet játszott a társadalmi státusz vagy az életmód. Ugyanakkor az egészségügyi információk alapján azt gyanítják, hogy azok a tényezők, amelyek ebben a korosztályban felmerülnek (rossz táplálkozás, mozgáshiány, dohányzás, alkoholfogyasztás), befolyásolhatják az eredményeket.

A tanulmány tehát arra utal, hogy az élettartam hosszának növekedése még nem érte el a képzeletbeli plafont, de ez a fejlődés nem mindenhol jellemző. Ráadásul azokból a területekből, ahol megbízható ütemben növekedik az élettartam, kevesebb van, mint a lemaradó területekből. „Valójában a kérdés nemcsak az, hogy mennyire tudjuk meghosszabbítani a várható élettartamot, hanem az is, hogy Európa mely részein lehetséges ez” – zárták a kutatók a cikküket.