A rákosi vipera eredetileg Ausztriától Bulgáriáig előfordult, de már mind e két országból kipusztult. Romániában hosszú ideig szintén kihaltnak hitték, mígnem a 2000-es évek elején ismét jelezték Erdélyből. A hajdan nagyobb magyarországi állomány két nagyobb területen, a Hanságban és a Nagyalföldön élt, de mára kisebb csoportokra szakadt szét. A két hansági és legfeljebb tíz alföldi (kiskunsági) populáció legfeljebb 500 egyedet számlál, de lehet, hogy jóval kevesebbet. Erdélyben jelenleg négy igen kis populációja ismert.

Márciustól már megfigyelhetőek a telelésből előjövő viperák, ilyenkor idejük nagy részét napozással töltik. Március közepén rekordszámú viperaészlelés volt a hansági élőhely két területén is. Egy héttel később, pedig a Fertő-Hanság Nemzeti Park hernyófészkeket felmérő munkatársai lettek figyelmesek az alábbi képen szereplő példányra. (fotó: Madarász Enikő). Színe és mintázata a rejtőzködő életmódhoz alkalmazkodott, így nem csak észrevenni, de fotózni is nagyon nehéz természetes körülmények között.

A kígyó félénk, rejtőzködő életmódja és alacsony példányszáma miatt marása rendkívül ritka. Ráadásul a rövid méregfogakból a kígyó általában csak kevés, gyenge mérget fecskendez ki. A megharapott testrész megduzzadhat, és kb. 10 napon át fájdalmas. Erős szervezetű emberekre ártalmatlan, de egyébként is legfeljebb gyenge rosszullétet, kiütést okozhat, így marása ellen szérumot sem készítenek. Halálos marásról nem tudunk, ám az esetleges allergén reakciók miatt a kígyómarással mindenképpen érdemes orvoshoz fordulni.

Itt többet is megtudhat a rákosi viperáról