- közölte az Európai Unió luxembourgi központú számvevőszéke kedden.

Az uniós számvevőszék szerint már a csomagolástervezés során nagyobb hangsúlyt kaphatna az újrafeldolgozhatóság, és erre az új uniós szabályok ösztönözhetnék a gyártókat. Olyan új szabályokra van szükség, amelyek kiterjesztik a gyártói felelősséget a tekintetben, hogy ne csak a csomagolás súlyának csökkentésére törekedjenek.

A jelentéstevők arra figyelmeztettek, hogy egy nemrég javasolt új számítási módszer megbízhatóbb képet ad majd arról, hogy a tagállamok milyen arányban hasznosítják újra a műanyag csomagolásokat. Emiatt azonban nagymértékben, a jelenlegi 42 százalékról alig 30 százalékra eshetnek vissza a bejelentett újrafeldolgozási adatok.

Azt is közölték, hogy a műanyag csomagolású hulladékok kezelésében és az újrafeldolgozási célértékek elérésében a tagállamok nagymértékben támaszkodnak az unión kívüli országokra. Az ilyen hulladék közel egyharmadát unión kívüli országokba szállítják. 2021 januárjától azonban javarészt tilos lesz a műanyaghulladékok kiszállítása. A számvevők szerint ez, valamint az unión belüli kezelési kapacitás hiánya együttesen szintén veszélyezteti az új célértékek elérését.

A vázolt problémák és hiányosságok ismeretében félő, hogy az uniós tagállamoknak nem sikerül teljesíteniük az új célértékeket. Komoly és összehangolt fellépésre van szükség ahhoz, hogy az unió 2030-ig közel kétszeresére növelhesse az újrafeldolgozott műanyag csomagolási hulladék mennyiségét - jelentette ki az Európai Számvevőszék.

Az unióban a csomagolások, köztük a joghurtos poharak és vizes palackok teszik ki a felhasznált műanyagok mintegy 40 százalékát és a keletkező műanyaghulladék több mint 60 százalékát. A műanyag csomagolás egyúttal a legalacsonyabb uniós újrafeldolgozási aránnyal, alig több mint 40 százalékkal rendelkező csomagolástípus.

Az Európai Bizottság 2018-ban elfogadott úgynevezett műanyag-stratégiája a jelenlegi 42-ről 2025-ig 50 százalékra, 2030-ig 55 százalékra kívánja növelni az újrafeldolgozási célértéket.