Ilyenkor az őzek bármikor kirohanhatnak az úttestre, mindenféle veszélyérzet nélkül. Nem véletlen, hogy a vadelütések száma ilyenkor átlag feletti. Vigyázzunk rájuk és természetesen magunkra is!

Az őzek párzási időszaka általában július második felében kezdődik, s augusztus közepéig tart. Ilyenkor gyakori és tipikus jelenség, hogy az őzek lehajtott fejjel, rendkívül intenzív mozgással, továbbá kiszámíthatatlan irányban kergetőznek (a szakirodalom „ördöggyűrű”-nek nevezi ezt a jelenséget), s bármikor keresztezhetik a közúton közlekedők útját.

Az őzelütések túlnyomó többségében a vadállat sérül meg, míg a gépkocsiban anyagi kár keletkezik. Időnként azonban olyan vadelütésekről is hallhatunk, melyek személyi sérüléssel, vagy éppen emberi tragédiával végződnek. Ennek oka egyrészt, hogy az elütött vad a szélvédőt áttörve nagy erővel a gépjármű utasterébe csapódik, míg más esetekben a balesetet elkerülni szándékozó autós félrerántja a kormányt és letér az úttestről, vagy összeütközik a szemből érkezővel.

A vadbalesetek megelőzésével kapcsolatban a leginkább ajánlható módszer a figyelem, a fokozott óvatosság és a csökkentett haladási sebesség (különösen akkor, ha az út mentén, néhány száz méteren belül őzeket látunk). A motorkerékpárral közlekedők jóval védtelenebbek a gépkocsit vezetőkhöz képest. Ezért a motorosok részéről a vadveszélyes útszakaszokon még inkább indokolt a lassabb és óvatosabb közlekedés, s nem tanácsos a megengedett legnagyobb sebességgel közlekedni.

Időnként előfordulhat, hogy a vadvédő kerítés esetleges hiányosságai miatt az autópályákon, vagy közvetlenül azok mellett vadállatokat látunk. Ilyen esetben nemcsak indokolt, hanem egyenesen „kötelező” a lassító fékezés még akkor is, ha közvetlen veszélyt még nem tapasztalunk. Az autópályára tévedt vadállatok ugyanis a kerítéstől nem tudják a veszélyes zónát elhagyni, így pánikszerűen a gépjárművek közé rohanhatnak.

Készüljünk fel előre az őzek által okozott veszélyhelyzetekre és tegyünk meg mindent a balesetek megelőzéséért!