Alacsonyabb elhízási küszöb bevezetését javasolják olasz kutatók, legalábbis a 40 évnél idősebb felnőttek esetében.- írja a HVG. A testtömegindex (BMI) az egyén testmagasságának és -tömegének arányát méri, és a kiszámítása során a kilogrammban mért testtömeget kell elosztani a méterben mért testmagasság négyzetével.

A WHO ajánlása szerint a 18,5 és 24,99 (kg/m²) közé eső BMI megfelelőnek tekinthető, 25 és 30 között túlsúlyos az illető, míg 30 felett már elhízott. Ez a besorolás azonban nem veszi figyelembe azokat a testösszetételben bekövetkező változásokat, amelyek együtt járnak az öregedéssel. Negyvenéves kor felett ugyanis növekszik a testzsír (a maximumát 50 és 60 éves kor között éri el), és az izomtömeg is fokozatosan csökken.

E tényekből kiindulva olasz és libanoni kutatók keresztmetszeti vizsgálatot végeztek 4800 olasz felnőtt bevonásával. Kísérleti alanyaikat, akiknek közel kétharmada nő volt, a WHO által elfogadott BMI-értékek szerint osztályozták. Ezután csontsűrűség-vizsgálat (DEXA) keretében megmérték valamennyiük testzsírszázalékát, és újrakategorizálták őket. A testzsírszázalék figyelembevétele után a férfiak 71, míg a nők 64 százalékát ítélték elhízottnak, szemben a BMI-n alapuló 38 és 41 százalékkal.

A kutatók több tényezőt is figyelembe véve végül arra jutottak, hogy a 40 évnél idősebb férfiak és nők esetében az elhízás azonosítására szolgáló BMI-határérték körülbelül 27 kg/m². „Ez a határérték-csökkenés tekintetbe veszi a fiziológiai különbséget a középkorú és az idősebb felnőttek, valamint a fiatalabbak között” – véli Marwan El Ghoch, a tanulmány egyik szerzője.

A kutatók úgy gondolják, hogy ha továbbra is a WHO-szabványt használják az elhízás szűrésére, sok középkorú és idősebb felnőtt marad észrevétlen és kezeletlen ebből a szempontból, ami körükben fokozza az elhízással kapcsolatos számos betegség kockázatát.