Az ukrajnai háború kitörése óta munkája mellett rendszeres posztol a legfrissebb fejleményekről Rácz András, a Corvinus Egyetem korábbi oktatója, aki jelenleg aGerman Council on Foreign Relations kutatója. A napokban megjelent posztjában az ukrán ellentámadás lehetséges veszteségeit veszi számba.

Egy IO Leo nicknevű OSINT elemző grafikonra rakta az ukrán ellentámadás eddigi mintegy hat hete során bekövetkezett, vizuálisan igazolt haditechnikai veszteségeket. A listában a megsemmisült, megrongált, illetve sérülten az ellenség kezére került járművek is szerepelnek. (Amiből az is következik, hogy nyilván nem teljesen pontos, mert nem lehet 100%-os pontossággal dokumentálni, hogy egy sérült, elhagyott harcjármű aztán pontosan milyen sorsra jut).
Az adatok forrása az ORYX. (IO tehát nem csinált mást, mint vizualizált).

Itt az eredeti poszt: https://twitter.com/IO_Leo_mmg/status/1680622915123855362
Érdemes megnézni mindhárom grafikont.

Az ellentámadás szempontjából talán legfontosabb a tüzérségi eszközök között keletkezett veszteség. Oroszország négyszer (!) több önjáró és vontatott löveget, valamint rakéta-sorozatvetőt veszített, mint Ukrajna.
Ezek a számok igazolni látszanak, amit számos elemző mond (oroszok is egyébként), hogy az ukrán hadvezetés kiemelt célként kezeli az orosz tüzérség lefogását és gyengítését. Ráadásul ezt láthatóan elég eredményesen teszi, hiszen az orosz haderő hat hét alatt száznál több tüzérségi eszközt veszített.
Nem mellesleg, így hihetővé válik az orosz Ivan Popov tábornok, az 58. összfegyvernemi hadsereg leváltott parancsnokának panasza a gyenge orosz tüzérségről: Moszkva több, mint száz tüzérségi eszközt veszített június eleje óta. Harckocsik tekintetében is majdnem kétszer nagyobb az orosz veszteség (193%).

Gyalogsági harcjárművek és páncélozott csapatszállítók tekintetében viszont jóval kiegyenlítettebbek a veszteségek, kb. 1:1,4-hez az arány, szintén az oroszok kárára.

A számok mind a harckocsik, mind a páncélozott szállítójárművek kapcsán elég magasak. Ukrajna körülbelül hatvan harckocsit és száznál több gyalogsági harcjárművet ill. csapatszállítót veszített.

Ukrán oldalról harckocsik közül döntően ex-szovjet, illetve ukrán T-64-esek és T-72 verziók vesztek oda, ideértve a lengyel PT91 Twardy első, dokumentáltan kilőtt példányát is. Nyolc olyan ukrán harckocsi-veszteség is van, ahol a pontos típus nem állapítható meg a felvétel alapján.
A nyugati típusok vesztesége az ukrán harckocsi-veszteség kb. 20%-át teszi ki (8 Leopard-2 változat, 4 francia AMX-10RC). Itt főleg lényeges, hogy a grafikonokon a sérült járművek is szerepelnek, miközben tudjuk, hogy a sérült Leopard-okat az ukránok 1-2 kivételével be tudták vontatni.

Ehhez kontextusként érdemes hozzáolvasni azt a két nappal ezelőtti New York Times cikket (https://www.nytimes.com/.../ukraine-leopards-bradleys...) , amely szerint Ukrajna a támadás első heteiben a bevetett harckocsijai és harcjárművei 20%-át elvesztette, megsemmisült és megrongálódott járműveket is beleszámítva: "as much as 20 percent of the weaponry it sent to the battlefield was damaged or destroyed."
Fontos hangsúlyozni, hogy az ORYX adatai a dátumok tekintetében nem feltétlenül mérvadóak, az ORYX-ra ugyanis a fotók az elkészülésük dátumával kerülnek fel, tehát akkor, amikor lefotózzák a kilőtt járművet, nem pedig akkor, amikor ténylegesen kilövik.

Az is lényeges részlet, hogy nem minden kilőtt vagy megrongált harckocsi tekinthető elveszettnek. Ha a sérült jármű saját területen marad, akkor sokszor be lehet vontatni, meg lehet javítani, stb. A nyugati harckocsik és IFV-k (főleg a Bradley-k) erősebb páncélzata nemcsak a személyzet túlélési esélyeit növeli, de a későbbi javíthatóság esélyeit is.

A New York Times cikk bevetett harckocsikról és harcjárművekről beszél, nem pedig az összesről. Ez azért lényeges, mert így a veszteségekből lehet következtetni arra is (pontosabban: a felső küszöbre), hogy Ukrajna körülbelül mekkora páncélos és gépesített erőket szánt az ellentámadásra, és ebből még mennyi lehet épségben.

Ha elfogadjuk, hogy Ukrajna az első, igen véres két hét után elkezdett a saját veszteségei minimalizálására törekedni, és - szándékosan pesszimistán számolva - a 20%-os harcjármű-veszteség egészét totál veszteségnek tekintjük, akkor is az látszik, hogy az ellentámadásra szánt páncélos és gépesített erők eszközállományának nagyjából 80%-a még megvan.

Ráadásul Ukrajna kaphat (és fog is kapni) további páncélosokat Nyugatról. Az viszont nem látszik, hogy Moszkva hogyan tudná pótolni a hat hét alatt elvesztett, közel 120 harckocsiját, mert Oroszországnak nincs olyan külső szövetségese, ahonnan nehéz haditechnikát kaphatna (amit Belaruszból el lehetett hozni, azt már elhozták).
Mivel a havi harckocsigyártásuk a saját, hivatalos nyilatkozataik szerint is maximum havi negyven darab (amiből csak maximum a fele új, a többi felújított T-62-es, és néha már T-55-ös is), így nem lesz könnyű pótolni ezeket a veszteségeket.
A viszonyítás végett: Oroszország a háború előtti, mintegy 3400 harckocsijából mostanra 2136-ot már dokumentáltan elveszített.

Nem véletlenül számítok továbbra is arra, hogy az ukrán ellentámadás java még hátravan.