Salló István hagyományőrző székely családban született Csíkzsögödön. Már fiatal korában azon munkálkodott, hogy a nemzetiségi kultúra eleven maradjon. Színjátszóköröket, dalárdákat, kiállításokat szervezett. Kis korában - apja kerékgyártó műhelyében - kezdett el faragni. Eleinte egyszerű tárgyakat, népmeséket, balladákat, történelmi személyiségeket faragott. 1978-ban, szülőföldje elhagyása után Magyarországon, Tatabányán telepedett le családjával. A fafaragást itt is folytatta. Műveivel Csorna több iskolájában, közintézményében is találkozhatunk.

"Én afféle folyosótanárnak tartom magam, aki domborművekben meséli el a történelem jeles eseményeit, epizódjait"- vallotta.

Alkotásaira klasszikus látásmód, biztos formaérzék, erőteljes kifejezőkészség jellemző. A népművészettől az egyszerűséget és az elfogulatlanságot tanulta meg. Játékos könnyedséggel idomítja a fát, s közben élni hagyja erezetének lüktetését, görcseinek vonaglását.. - mutatta be a művészt Némethné Andorka Klára.

Az ünnepségen Kemenesi Ágoston igazgató köszöntötte a megjelenteket, és a művészi méltatás mellett elhangzott a barát emlékezése Hudy Endre nyugalmazott igazgató, és a család köszönő és emlékező szavai Salló Győző részéről.

Salló Győző, a művész fia a család nevében fotót ajándékozott az iskolának.

Az ünnepséget az iskola diákjainak műsora tette felejthetetlenné.

Az emlékfal leleplezése után Némethné Andorka Klára "tárlatvezetésével" a vendégek megtekinthették az iskolában látható Salló műveket.