Nem hozott meglepetést a hétfő hajnalban megtartott Oscar-díj gála, azonban megfigyelhető, hogy az amerikai filmakadémia közeledni kíván Európához - mondta el az MTI-nek hétfőn Réz András filmesztéta.

Az eredményeket értékelve az esztéta kiemelte: idén furcsa módon már a jelölésekben sem volt meglepetés, így a díjakat nagyrészt a kritikusok várakozásainak megfelelően ítélték oda.
"Quentin Tarantinótól azért nem vártunk lényegesen többet, mert ő egy másik világhoz tartozik, amelyben intelligensebb filmek készülnek, bonyolultabbak az üzenetek, bátrabbak a képek, ő lényegesen jobb ennél a showbizessé vált világnál. Az, hogy bekerült a díjazottak közé, azt jelenti, hogy az amerikai filmakadémia fiatalnak nem mondható tagsága kezdi klasszikusnak tekinteni" - szólt a Django elszabadul rendezőjéről.
Réz András hozzátette: vannak kritikusok, akik úgy gondolják, hogy a Kutyaszorítóban című filmje óta Tarantino semmi egyebet nem tett, csak engedményeket a közízlésnek. "Ezzel együtt szerintem a Becstelen brigantyk és a Django elszabadul Tarantino egy új, hihetetlenül fontos korszakát jelölik" - vélekedett.
Ezeknek a filmeknek a története meglepően kommersz, de közben mindkettőnek elképesztően bonyolult rétegei vannak: Tarantino felteszi a maga kérdéseit a filmtörténettel kapcsolatosan. Egyre világosabban látszik, hogy úgy próbálja megragadni a megalázottak, a megszomorítottak, kisemmizettek történetét, hogy kilép abból a beszédmodorból, amely eddig uralkodott - vélekedett az esztéta.
Réz András szerint Steven Spielberg Tarantinóhoz képest fordított utat járt be, hiszen már régen nem "kétfilléres filmekkel" rendíti meg a világot. Mint fogalmazott, Lincoln című filmjének jelölésében benne volt az, hogy Spielberg már "klasszikus, nagy filmeposzokat" forgat és Abraham Lincoln az amerikaiak szívéhez közeli téma. "Másrészt viszont, bár van némi izgalma annak, ahogy a politikai játszmákat bemutatja, valljuk be, hogy ez egy unalmas film" - fűzte hozzá.
A kritikus szerint az idei Oscar-díjátadó egyetlen meglepetése az volt, hogy Michael Hanekét jelölték a legjobb rendezés díjára és a Szerelem című munkája ott volt a legjobb filmek mezőnyében, holott "fényévnyi távolságra" van a hollywoodi filmtől, a mozgóképről való amerikai gondolkodástól.
"Az a Haneke, akit én megszerettem, nagyon durván vágta mellbe az embert a filmjeivel, gondoljunk csak a Furcsa játékra vagy A zongoratanárnőre. Ehhez képest a Szerelem a rendező leglágyabb arca. A film kegyetlensége nem az erőszakból fakad" - tette hozzá Réz András, aki szerint a Szerelem semmiben sem hasonlít a mezőny többi filmjére.
Az esztéta felidézte, hogy tavaly tavasszal Haneke filmje elnyerte az Arany Pálmát Cannes-ban. "Az amerikai filmakadémia egyértelműen kacsingat Európa felé. Mintha azon gondolkodnának, hogy tehetnék az Oscar részévé azt, ami kontinensünkön magasra tör" - vélekedett, hozzátéve, hogy az amerikai filmakadémia nem a művészetet, hanem szakmai teljesítményt díjazza. Szerinte az európai nyitással "egyre definiálhatatlanabbá" válik az Oscar-díj.
Réz András a személyes kedvencei között említette a Djangót, amelyet szerinte "még évekig lehet elemezni". Az elmúlt évek legbátrabb vállalkozásának nevezte a Joe Wright rendezte Anna Kareninát, ugyanakkor úgy vélte, hogy film "vékonykán végzett" a megmérettetésen. "Értékeit nem a rendezésnek köszönheti elsősorban, hanem az elképesztő forgatókönyvnek" - méltatta Tom Stoppard művét az esztéta.
"Egészen rendkívüli, végtelenül visszafogott és belsőséges munka" lett szerinte Wes Anderson Holdfény királyság című filmje, amely a Django elszabadullal versenyzett a legjobb forgatókönyv díjáért. Szerinte az alkotás az egyik "legkorszerűbb" film, hiszen nagy digitális trükkök nélkül tud elmesélni egy tündérmeseszerű történetet.
A díjazott alkotások közül kiemelte még Ang Lee filmjét, a Pi életét, amely szerinte azért figyelemre méltó, mert a rendező "nagyon okosan és elegánsan" használta a vizuális effekteket.