Az EP-választás eredménye nagyjából annyira hat majd ránk, mint az Eurovíziós Fesztiválé – legalábbis gazdasági vagy társadalmi szempontból. Az Európai Néppárt (EPP) és az Európai Szocialisták Pártja (PES) sem térne le a 2010-ben kijelölt útról, a fő kérdésekben pedig továbbra is a tagállamok politikusai döntenek. Fontosabb, hogy a nagy frakciók fölénye csökken: egyre több a szélsőséges és euroszkeptikus jelölt, ami már az Unió egységét is kérdésessé teszi - mutattak rá az OrientPressnek nyilatkozó szakértők.

Vezetnek a néppártiak

Már csak négy nap van hátra az európai parlamenti választások eredményéig, a friss közvélemény-kutatások pedig jelenleg a jobboldali erők fölényét mutatják. Az Europe Decides és a Burson-Marsteller keddi elemzése alapján az Európai Néppárt (tagságában a Fidesszel) jócskán növelte előnyét az MSZP-t is magába foglaló az Európai Szocialisták Pártjával szemben, – becslésük szerint előbbi 217, utóbbi 201 mandátumot szerezhet a megmérettetés során, míg a liberálisok, az ALDE frakciója 59 képviselői hellyel a harmadik legnagyobb frakció lehet Strasbourgban. Őket követik a radikális baloldali Egyesült Európai Baloldal/Egyesült Északi Baloldal (GUE/NGL) tagjai 53 becsült mandátummal, míg a hatodik befutóként számon tartott zöldek, vagyis az Európai Szabad Szövetség 44 képviselőt állíthatnak.

Az EP választások nagy kérdése a jobbszélső pártok és mozgalmak szerepe lesz az előrejelzéseket nézve: a függetlennek számító szervezetek 99 mandátumot is kaphatnak, gyors szövetkezésük esetén pedig így az Európai Parlament 3. legnagyobb frakcióját is létrehozhatják, de alkothatnak akár 3 kis csoportot is.

Nem sok minden változna

A verseny tehát kiélezettnek számít, s egyes hazai elemzők szerint akár Magyarország is a mérleg nyelve lehet az EP-választás szempontjából. De hogy az eredmény mennyire határozza meg gazdasági, társadalmi helyzetünket a következő négy évben? Nagyjából semennyire – vélik az OrientPress által megkérdezett szakértők; a relatíve nagyszámú 21 magyar mandátum nem vezet Unión belül irányváltáshoz, legfeljebb a pártcsaládok érdekeit és politikai mozgásterét befolyásolhatja.

A fő célok ugyanis azonosak maradnak, ha a szocialista Martin Schultz (PES) vagy ha a konzervatív Jean Claude Juncker (EPP) lesz majd az Európai Bizottság elnöke - emeli ki Bod Péter Ákos – a két frakció gazdaságpolitikai tervei nem különböznek élesen egymástól, legfeljebb hangsúlybeli eltérések vannak köztük. A szocialisták inkább a munkahelyteremtés és a szociális feszültségek enyhítése, míg a néppártiak a versenyképesség erősítése mellett érvelnek - előbbiek elfogadják, utóbbiak tiltják az esetleges fiskális lazításokat, de lényegében egyikük sem változtatna a 2010 óta kijelölt irányvonalon. A pénzügyi válság után meghozott pénzügyi konszolidáció ugyanis meghozta eredményét, a szigorú makrogazdasági kiigazítások tartását a németek és más európai államok is támogatják.

'Ezért én magam rövid távon nem várok nagy változást az EU előtt álló kérdések kezelésében azt illetően, hogy a most szóban forgó vezető jelöltek közül a néppárti vagy a szocialista személyiség nyeri-e el a bizottsági elnöki posztot. Azt sem kell elfelejteni, hogy a bizottságba a tagállamok, azok kormányai jelölnek biztosokat, és a legalapvetőbb kérdésekben a Tanács dönt, az pedig a tagállami politikai vezetőkből áll. ' - jegyzi meg a közgazdász.

Hasonlóan vélekedik Krekó Péter, a Political Capital elemzője is: maximum csak hangsúlyváltozásra számíthatunk, ha a választásokat mégis a PES jelöltje nyerné, és szociális, ám hiánynövelő intézkedésekre. A pártpolitikai tét ennél sokkal nagyobb - akár Magyarországon is, hiszen nem mindegy, hogy a hazai politikai intézkedéseket egy szocialista vagy néppárti EB-elnök értékeli. A magyar baloldalnak nyilván jól jönne egy erős brüsszeli támogató, és az EP-ben kibővítené az MSZP mozgásterét, arra viszont nem számíthatunk, hogy ez belföldön is erősítené a szocialisták pozícióját - fogalmazott Krekó.

Nő az elégedetlenek köre

Az idei EP választás fő kérdése nem a győztes kiléte, hanem ez Európai Unió egységének megmaradása: mint válaszában Bod Péter Ákos rámutat, a kampány egy olyan időszakra esik, amikor ugyan a gazdasági helyzet immár érezhetően javul a tagállamok többségében, ám a választók politikai hangulatát még a megelőző időszakban átélt események és tapasztalatok formálják, és a többségi hangulat elégedetlen, erősen negatív. Mivel az EU tagországainak nagyobb felében 2012-2013 feszültségekkel – a déli periférián pedig súlyos megrázkódtatásokkal – teli időszak volt, így nagy a tábora az elégedetleneknek. A nagy pártcsaládok várhatóan teret vesztenek az új összetételű parlamentben, ebből pedig a mind nagyobb támogatást szerző, sokszor euroszkeptikus szélsőjobboldali erők profitálhatnak. 'A mostani EP választáson bármi megeshet' - összegez Bod.

Koncz Tamás