Az elmúlt hétvégén hosszú évek harcának sikerét ünnepelték a Fertő-tó barátai, köztük a Greenpeace Magyarország. Jelképesen visszafoglalták a Fertő-tavat a gigantomán beruházás bukása után. A Facebook bejegyzésében a Greenpeace Magyarország Udvaros Dorottya beszédét tette közzé:

A hétvégi Fertő tavi juniális fővédnöke Udvaros Dorottya volt. Leírhtatatlanul büszkék vagyunk rá, hogy a Nemzet Színésze címmel kitüntetett Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművésznővel évek óta közösen harcolhatunk a természet védelméért.

Olvassátok el Udvaros Dorottya hétvégén elmondott különlegesen szép beszédét:

"Kedves Fertőért harcoló, aggódó, a tavat végre magunkénak tudó társaink!

Különlegesen fontos, szimbolikus nap ez a mai. A nagy változások, erőt, önbizalmat adó események színhelyén és évfordulóján állunk ma itt. Fertőrákoson gondolom mindenki tudja, hogy mitől kiemelkedő dátum június 27-e.

1989. június 27-én történt meg az az első lépése egy csodálatos eseménysornak, amely túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az egész addigi világrendet átalakította, megváltoztatta.

Ekkor vágta át itt Fertőrákos mellett Horn Gyula, osztrák külügyminiszter kollégájával együtt jelképesen a „vasfüggönyt”, amely a keleti szocialista tömböt a nyugati világtól tűzzel, vassal, szögesdróttal, halálsávokkal választotta el.

Ez volt a híres páneurópai pikniknek az első lépése, amiből a világ megtudta, hogy itt valami nagy dolgot határoztak el és indítottak meg a magyarok. Az egész világ, főleg Európa feszülten, aggódva figyelte, véghez tudja e vinni Magyarország ezt a csodát. Hogy újra egyesítsen nemzeteket és embereket. Hogy megszabaduljon attól a Szovjetuniótól függő elnyomó rendszertől, amitől már egyszer 1956-ban megpróbált megszabadulni. Akkor vérbe fojtották, és kegyetlenül megtorolták a szabadságért való küzdelmünket.

1989-ben azonban sikerült!

Megnyitottuk Ausztria felé a határainkat, bezárt rendszerünkből kaput nyitottunk a világ felé. Átengedtük a Kelet-Németországból addigra már tízezerszámra hozzánk érkező német menekülteket. Ennek köszönhető, hogy megindult a szocialista rendszer összeomlása, ami végül a szovjet csapatok kivonulásához, a berlini fal lebontásához vezetett. Németország újra egyesült. Az ott élő családok, egymástól elszakított barátok és rokonok újra találkozhattak és megölelhették egymást.

Gondoljunk bele, milyen megrázóan szép, felemelő, erőt, hitet, önbecsülést adó érzés az, hogy most itt állunk, ezen a helyen. Hogy ez a nép, kicsit egyedül, nyelvi, kulturális szigetként, itt Európa közepén valami olyat tett, ami miatt felnéz rá a világ. És most is ilyen, sok ország számára hihetetlen dolgot vittünk végbe.

Két év alatt megmozdult az egész ország és rendszert váltottunk, vér és erőszak nélkül. És újra példakép vagyunk sok nép számára.

De itt most megint egy fal van előttünk. Ez itt most a mi „berlini falunk”. Ez a fal, bár sokkal kisebb léptékben, az értelmetlen pusztítás terméke, amely ismét elválaszt. Elválasztja az embereket a tóparttól, elválasztja a természettől és útjába áll az itt lakó állatoknak is. Jelképe annak, hogy nem tiszteljük a természetet. Ezt a falat ugyanúgy egy önző, a gazdagodásra, hatalommániára épülő politika építtette fel, mint az igazi berlini falat. Ez is egy szimbólum.

És mindannyian, akik itt a Fertő tóért harcoltunk több mint nyolc éven át, büszkék lehetünk arra, hogy újra győzelemre vittünk egy nagyon fontos, tiszta és szép ügyet. Megmentettük Földünknek egy értékes darabját, madarak százezreinek otthonát. Egy darabka természetet, amely ritka és különleges élőhely, és amelynek az itt élő emberek szívében is kitüntetett helye van. Ezt a harcot veletek vittük győzelemre. Az egész ország megtudta, hogy mi zajlik itt, hogy milyen értékek pusztulnak el azért, hogy néhány ember még gazdagabbá váljon. És rengetegen mellénk álltak.

Győztünk! Az építkezés leállt, pereinket, amit a minden jogszabályt felrúgó beruházás ellen indítottunk, a legfelsőbb szinteken is megnyertük.

De a közös munkánknak még nincs vége. Lehet, hogy a legszebb része most indul el, amiben mindannyian szívvel, lélekkel, odaadással részt vehetünk. A megkínzott, beteggé tett tónak segítenünk kell helyreállnia. El kell takarítanunk azt a rengeteg szennyet, amit érzéketlenül belehánytak, és segítenünk kell az élővilágnak, hogy megkezdhesse gyógyulását, a bűnök okozta sebek begyógyítását.

Ha ezen az úton együtt elindulunk, akkor ezzel egy ennél még messzebb mutató, korszakunk legégetőbb válságaira megoldást mutató példát is adunk. Az egész civilizációnk fennmaradása érdekében egy másik falat is el kell kezdenünk lebontani.

A Fertő tó harcait, gondolatiságát, az itteni összefogás erejét, példáját használva lépésről lépésre, tégláról, téglára le kell bontani azt a falat is, amit az emberi önzés emelt az élő természet és az emberiség közé.

Sokan még mindig azt hiszik, hogy a Földünk mindent kibír. Azzal áltatják magukat, hogy leigázhatjuk a természetet, mert majd a technika mindent megold. Ez nem így van. Már látjuk, hogy kezd összeomlani a minket eddig fenntartó, minket mindenben szolgáló természet.

Az itteni összefogásból erőt merítve meg kell tanulnunk, és meg kell tanítanunk másoknak is, hogy hogyan lehet harmonikusan együtt élni Földünk más élőlényeivel. Akiknek szintén joguk van itt élni. Meg kell tanulnunk hogyan tudunk úgy élni, hogy ne pusztítsunk, hanem alázattal, szeretettel, sőt tisztelettel forduljunk az élővilág, annak minden része felé, az élet felé, mert az élet SZENT. Legyen Magyarország mostantól ebben is élen járó, példamutató.

A természet hazánkban is válságos helyzetben van. Vizeink elfogynak, erdeinket kivágják, földjeinket, valaha termékeny talajainkat kizsarolták, agyonvegyszerezték, értékes gyepeinket felszántják, beépítik.

Legyünk mi itt és az egész országban ezután élenjárók, hogy megmutathassuk a világnak azt is, hogy hogyan lehet még ilyen válságos helyzetekben is a természettel úgy együtt élni, hogy kölcsönösen gyógyítsuk egymást."

Fotó: Greenpeace / Bélavári Virág