Csupán egy nappal a vége előtt, vegyük csak sorra, hogy ez a négy csapat mit is csinált itt a szemünk láttára. Tudom, a Petykó írt, majdnem többet, mint Petőfi, de hadd csatlakozzam ismét a bloggertesóhoz, hogy kénytelen kelletlen soraimmal bővítsem az EBugattát...

Szóval, időrendi sorrendben, le kell szögeznem, hogy én még az elődöntők előtt Portugália-Olaszország döntőbejutásra voksoltam. Behódoltam annak a tudatnak, hogy a Croni által vezetett portugálok legyűrik az én barcásaimat, a madridiakkal kiegészülve... Bár bíztam benne, hogy jó meccs lesz, csalódnom kellett. Spanyol labdabirtoklás. Mondtam valakinek valamilyen újdonságot? Többet birtokolták a labdát. Passzoltak vagy hetvenezret. Hiába. A portugálok? Asszisztáltak hozzá. Nem mondom, hogy unatkoztam, félre ne értsétek. Csak valahogy többet vártam, több focit, és kevesebb rugdosódást, és még kevesebb színészkedést. CéRonaldó ismét az eb első részében mutatott formáját hozta, olyan halvány volt, mint a lófing... de bár mondhatnám, hogy valaki legalább kifocizta magát, sajna ezen a meccsen nekem nehéz volt találni pozitív hőst. Iker Casillas. Talán, legyen ő a meccs hőse. Azt örömmel néztem, hogy Del Bosque a győzelemre játszik, mert támadót cserél be a meccs utolsó harmadában, de hogy bárki lábában is benne lett volna a gól, azt kétlem. Iniesta két méterről képtelen volt betalálni. Nanit nem láttam a pályán. Xabi soha ennyi labdát nem adott még el. Aztán akkor kitől várjuk a megváltást, kérem szépen? Nos, a szokásos szakzsargon, büntetőkkel lutri eldönteni a továbbjutást, nos hála Istennek azért igazságot szolgáltatott, mivel a spanyolok még mindig, egy ilyen unalmas meccs után is megérdemelték a továbbjutást, egy hangyapénisszel jobban, mint a portugálok. Spanyolország a döntőben, hajrá mindent bele...

Aztán másnap, egymásnak feszül Olaszország, (a meccs előtt azon gondolkodtam, mi lehet nehezebb, az olasz csapatban focizni, vagy ellenük pályára lépni, a választ ma sem tudom) és a mindenki, többek között én is tuti befutónak tartott Németország. Meglepetéééés.... A digók megleptek... olyan okosan használták ki az agyatlan Balotellit, hogy öröm volt nézni. Balotellit a Parlamentnek! Balotelli for president! Ugyanis minden csapatnak kell egy olyan okos ember, mint Mario. Aki nem gondolkodik. Néha próbál ugyan, de nagyon nem áll jól neki. Amikor nem teszi, akkor rúg. De akkorát, hogy lerúgná a vonatot a sínről. Agy nélkül, tizenhatról, ami belefér. Ja bocs, ez a második volt, előtte még bólintott egyet, azt is öröm volt nézni. Olyan hülyét csináltak a német védelem jobb oldalából, hogy szegények még mindig a hintában ülnek. Azt, hogy kinek kellett volna fogni Mariot, szégyen. Az, hogy a sokak által a világ legjobb kapusának kikiáltott Nauer mi a pék valagának maradt a gólvonalon, talán soha nem fogjuk megtudni... Az ötösre beszállt labdát Balotelli oly könnyedtséggel fejelte a kapuba, ahogy azt Zidane tette a Materazzi mellkasával... Aztán picivel később jött az agyatlan találat, ami nálam az eb eddigi legnagyobb gólja. Aztán az erőtlen német próbálkozások, rendre elhalnak az olasz falon. Az olaszokból meg fogy az energia. Ha tartott volna még négy percig a meccs, szerintem egyenlítenek. Mert hogy a nagyon hajrában jött a szépítő találat, de idő nem maradt többre. Döntőben az olaszok, Spanyolország megkapta soros ellenfelét....

már csak egy nap...