Telnek a hetek…..

Ismét eltelt 2 hét….

Amikor belevágtam, azt gondoltam, hogy gördülékenyebben fog menni az írás…tévedtem.

Nem az idő hiány, nem is a fáradtság….egyszerűen néha nehéz…

Az elmúlt időszak, bizonyos szempontból eseménytelen volt, másrészről viszont igencsak eseménydúsan telt el.
Volt minden, rábaközi motívumok keresgélése, átnéztük a szerkezetet, hogy működhet e az elképzelés….de ennél sokkal fontosabb dolgot zajlottak bennem.

Talán pont ezért, azoknak az embereknek akik segítenek, és teljes erőbedobással dolgoznak a terveken úgy is tűnhetett, mintha visszavettem volna a lendületből….pedig nem…

Ez kicsit a búcsúzkodás időszaka is volt nekem….tudom hogy mi a célom…tudom, hogy újra egy meleg otthont akarok teremteni abból a házból ahol egykor az volt…ott ahol minden tárgyhoz kötődik valami, egy emlék egy sztori….de ahhoz, hogy ez megvalósulhasson előtte összekell pakolni, szortírozni kell, bizonyos dolgoktól megválni, rombolni, és újra építeni….ez ahogy egyre jobban közeleg az idő, egyre nehezebbnek tűnik….

Szeretek kimenni anyuval, vagy a keresztanyámmal, mert ahogy teszünk veszünk, mindig előkerülnek dolgok, amiről elkezdünk beszélgetni, emlékszel….hogy is emlékezhetnél, hisz akkor még gyerek voltál…

Megtalálni dolgokat, amiket több mint 40 évig őrizgettek…. kifele jövet visszanézni a kopott kerámiakutyára az ablakpárkányon ami évek óta őrzi a ház nyugalmát….

Pont ezért szeretném a lehető legtöbb bútort megtartani, tárgyakat amiknek új funkciót adhatnék….

Rengeteget gondolkodom ezeken, ebédidőben blogokat olvasok, keresem a lehetőségét annak, hogy a lehető legtöbb dolog értelmet, funkciót kaphasson. Semmiképpen sem szeretnék abba a hibába esni, hogy lomtárrá, vagy „néprajzi múzeummá” változtassam otthon helyett…

Nagyon megkönnyebbültem például a bútorokkal kapcsolatban….nagyon aggódtam, mert nem tudom nagy részét használni, de nagyon nehéz lett volna tűzifává aprítani azokat….leginkább a halványzöld étkezőbútortól lett volna nehéz megválni….ott vannak rajta még azok a hülye matricák amiket annak idején hagytak hogy felragasszunk….ott figyelnek gyerekkorom mesehősei….szóval nagyon megörültem mikor keresztanyám elmondta, hogy szívesen lecserélné ezekre a sajátjait….

Nyílván nem tökéletesek, nyilván nem is korszerűek, de mégis tel vannak emlékkel….

Öcsém is kinézte magának a faliórát….ő nagyon szerette, én viszont utáltam már gyerekkoromban is….

Fürkészem a régi használatai eszközöket, mit mivé alakíthatnék…hogy lesznek a régi ablakkeretekből képkeretek, hogy alakulhat a régi káposztáshordó fotellé, a zsírosbödön székké…hogy nyerheti vissza régi fényét a fedő tartó….nézem a padláson a székeket hogy kaphatnák vissza rég becsületüket, a szétszedett szalmazsákos ágy végeiből lehet e újra ágy…..
Dobozokat gyűjtök, a poharaknak, edényeknek, régi holmiknak…és február elején kezdődhet is a pakolás szortírozás, hogy végre belevágjunk a munkálatokba……