Itt az Inforábaközön sok cikkben foglalkoztunk már olyan kérdésekkel, amik megosztják egy-egy település közösségét, ugyanarról a kérdésről ki így, ki úgy vélekedik,. és a véleményét békésebb vagy harciasabb formában módja is van közzétenni a közösségi médiában. A települések vezetői közül ki így, ki úgy reagál a lakossági észrevételekre, véleményekre, kritikákra. Többször mutattunk már be olyan eseteket, amikor például Csornán sokmillió forintos ügyekben valós kérdéseket kap az önkormányzat, hogy titkolózik, sumákol, mellébeszél, néha utólag bizonyíthatóan egyszerűen hazudik.

Van másik út is. Jobaházán sokak nemtetszését kiváltotta, hogy a futballpálya körül álló öreg nagy fákat kivágták. A helyi polgármester nem kezdett el mellébeszélni, ködösíteni, hanem vállalta a döntés felelősségét (a döntés nem csak jog, hanem felelősség is), és részletesen megindokolta az alternatívák bemutatásával, hogy pontosan mit döntött, és miért döntött úgy. Egy polgármesteri döntésről sokszor csak utólag tud kiderülni, hogy jó döntés volt vagy sem. Dönteni viszont sokszor kell, aztán vállalni érte a felelősséget, aztán elvégezni a döntéssel járó munkát. Végül eldől, hogy a többség elfogadta-e a döntést. Olyan döntés sosem lesz ami mindenkinek tetszik.

Ez is egy megoldás. Ez a jó megoldás.

Tisztelt Lakosság!
Sokan kérdezték az elmúlt időszakban, miért vágtunk bele a park és a sportpálya környékének rendezésébe, miért most, miért ilyen formában, és miért vállalva ennyi munkát és vitát.
A válaszom egyszerű: mert ezt már régen meg kellett volna csinálni.

Évek óta tudtuk, hogy ezek a fák elöregedtek, betegek, veszélyessé váltak. Minden nagyobb széllel, viharral ott volt a kockázat, hogy baleset történik. Egy ideig lehet halogatni az ilyen ügyeket. Lehet reménykedni, hogy „majd nem lesz baj”. De egy ponton túl egy vezetőnek nem az a dolga, hogy várjon, hanem az, hogy döntsön.
Úgy döntöttünk, hogy nekimegyünk.

Nem kapkodva, nem hirtelen felindulásból, hanem átgondoltan. Szakvéleményt kértem, terveztem, segítséget kértem. Belekezdtünk úgy, hogy közben ne csak a problémát tüntessük el, hanem hosszú távon gondolkodjunk. Hogy ne csak kivágjunk, hanem rendet is tegyünk, új alapokat helyezzünk le, és olyan környezetet alakítsunk ki, amit jó használni, jó látni, jó benne lenni.

Fontos volt számomra az is, hogy a kivágott faanyag ne „ügy” legyen, ne vita tárgya, ne pénzforrás, hanem segítség. Ezért lett belőle szociális tűzifa. Ezért dolgoztunk vele közösen, saját munkával feldolgozva. Ezért lett belőle konkrét segítség helyi lakosoknak, kézzel fogható módon.

Ebben a munkavégzésben sok ember vett részt. Önkormányzati dolgozók, helyi lakosok, helyi és környékbeli vállalkozók. Volt, aki géppel segített, hogy a fakivágás biztonságosabb lehessen, volt, aki két kézzel tevékenykedett. Önzetlen munkájukért köszönet illeti meg őket.

A munka pedig még nem ért véget.
A terület rendezése most is folyamatban van. Sok még a tennivaló. Lesz tereprendezés, helyreállítás, újragondolás. A környezet végleges arcát tavasszal kezdjük kialakítani. Azután lehet majd igazán megítélni, mit hozott ez az egész.
Én azt szeretném, hogy amikor oda kimegy valaki, azt érezze: rend van, biztonság van, nyugalom van.

A fakivágás sem volt egyszerű feladat. Nagy, idős fákról beszélünk, szűk területen. Ilyenkor nincs mindig „tökéletes” megoldás. Csak felelős döntések vannak, adott helyzetben. Minden esetben azt kerestük, hol a legkisebb a kockázat, hol lehet a legkevesebb kárt okozni. Nekem ebben az egészben nem az volt a fontos, hogy ki mit mond, ki mit gondol, ki hogyan becsmérel egy elkerülhetetlen döntést. Az volt fontos, hogy a feladat el legyen végezve. Nem tolhattuk tovább magunk előtt ezt a problémát, nem háríthattuk át a felelősséget, nem reménykedhettünk abban, hogy majd más megoldja helyettünk.

Kértem ajánlatokat más megoldási lehetőségekre is, gondolatébresztőként megosztanám:
- 30 m-es kosaras autó bérlése 20 000 Ft+Áfa/ óra. (kb 2 napos munka: br. 400 000 Ft)
- Bérvágás: a 30 m magasságú „extra nagy”, veszélyes fák vágása 70 000 Ft+Áfa/ db áron történne (ez 6 db ilyen fa esetében br. 530 000 Ft)
- Alpinista segítségét kérve a következő ajánlatot kaptam: az épület mellett lévő fa 200 000 Ft+Áfa, a másik 4 db fa pedig 150 000 Ft+Áfa/db (így ez br. 1 000 000 Ft)

Természetesen utánajártam az értékesítési lehetőségeknek is. Fűrészárúként a rönköket (hámozási rönk) 40 000 Ft/m3 áron tudtuk volna értékesíteni. Köbözés eredményeként a használható rönkök 22 m3 -t tettek volna ki, ez 880 000 Ft-ot jelentett volna. A problémát az okozta, hogy a rakodás és szállítás költsége minket terhelt volna, ráadásul háttérbe szorul a szociális érzékenység kérdésköre.

Szerintem egy települést nem az határoz meg, hogy mennyit beszélünk róla, hanem az, hogy mennyit vagyunk hajlandók dolgozni érte akkor is, amikor ez nem látványos, nem hálás feladat, és nem jár azonnali elismeréssel. Ez a munka pontosan ilyen volt: sok szervezéssel, egyeztetéssel, fizikai munkával és felelősséggel járt, és sokkal könnyebb lett volna tovább halogatni, mint belevágni.
Most legalább elindultunk egy olyan irányba, amely hosszú távon mindannyiunk érdekeit szolgálja. A terület rendezése tovább folytatódik, tavasszal válik majd igazán láthatóvá az eredmény, addig pedig lépésről lépésre haladunk tovább, ahogy eddig is tettük.

Én abban hiszek, hogy a problémákat nem kerülgetni kell, hanem végiggondolni, megtervezni és megoldani, még akkor is, ha ez közben vitákkal, kényelmetlenséggel vagy plusz munkával jár. Polgármesterként számomra ez jelenti a felelősséget, és ennek megfelelően dolgoztam eddig is, és így fogok dolgozni a jövőben is.
Csapó Zoltán