Akkor vágjunk bele…..

Van egy házikó egy kedves rábaközi faluban, lakói mára már csak az emlékek. Minden szobája beszédes….mesél egy melegszívű igazi falusi nagymamáról, a világ legjobb nagypapájáról és a nagybátyról akik otthonná tették . A konyha illata még ma is a régi, soha semmivel össze nem téveszthető… az otthon illata…..a biztonság….a szeretet illata.

Most üres és hideg, de tele lehetőséggel, hogy újra élet lengje be…a lehetőségeivel élni kell…

Mindig is szerettem a rábaközi falvak gádoros parasztházait, csodálattal néztem ha valaki vette az erőt és a bátorságot, hogy ne lerombolja az 1900 eleji házikókat, hogy valami modernt, korszerűt építsen helyette. Látni ahogy visszanyerik régi egyszerű, de rendkívül jól megkomponált formájukat, ahogy újra élettel telnek meg számomra mindig megnyugtató.

Belevágok….a mostanra lakatlanná vált imádott házikóba megpróbálok ismét életet vinni, igyekszem újra otthonná tenni.

Azt tervezem, hogy visszaállítom eredeti külsejét, belül pedig főbb vonalait megtartva lakhatóbbá…a mai kor elvárásainak megfelelőbbé alakítom.
Most a tervezgetés, számolgatás, ötletelés, keresgélés fázisánál tartok…..képek, víziók kerülnek a papírra…

A folyamatot szeretném itt megosztani, az örömeit, a nehézségeit, a konkrét anyagi vonzatait, a műszaki részleteit….számítva arra hogy egy- egy hozzászólás új perspektívát nyithat, titkon bízva benne hogy esetleg kedvet csinálhatok egy hasonló parasztház megmentéséhez…

Bizonyos szempontból könnyű dolgom van, hiszen az építőiparban dolgozom, ezt tanultam…a legtöbb barátom is ehhez a területhez tartozik…. nehéz, hiszen nem mai korszerű agyagokkal lesz itt dolgom, nincs vasbeton, nincsenek korszerű megoldások. A legtöbb anyag, szerkezet, megoldás csak a tankönyvekből ismerős…számítanom kell rá, hogy sokszor improvizálni kell majd, hogy előkerülnek rejtett hibák, nem várt problémák. De talán éppen ezért is izgalmas….

Választhatnám hogy egy szakembergárdát nekieresztve, elvárásokat állítva majd a végén komoly számlát fizetve letudjam az egészet….talán gyorsabb is lenne…
Ezzel szemben inkább megpróbálok mindent magam megoldani, magam…ez nyilván túlzó…számítva a család és a barátok szakértelmére, fizikai erejére….

Amikor gyerek voltam akkor épült a házunk…akkor még divat volt, hogy kőművest hívtak de a segédmunkát a család férfitagjai, barátok, szomszédok csinálták…anyu főzött, sört és kávét vitt … a fizetség egy jó pörkölt és a viszont segítség volt….csak a hangulatra emlékszem…a sztorikra amiket még mindig mesélnek…más volt…de talán közelebb hozta a barátokat és a szomszédokat….

Valahogy így képzelem én is a mai kornak megfelelően , minden nagyobb munka előtt csinálok egy eseményt a Facebook profilomon, meghirdetve a barátoknak hogy például bontani kellene,vagy betonozni, az udvaron bográcsban pörkölt, a kútba hűlnek a sörök és az üdítők, akinek kedve van és ideje jön…

Kísérlet ez is, hogy működik e a mai rohanó világban vagy csak romantikus képzelgés…

Kockázat , mert nem biztos hogy minden tökéletes lesz….de az nem is olyan nagy baj…nekem többet ér egy kicsit foltos a festés ha sztori van mögötte, mint egy tökéletes, ami mögött csak profizmus és feszes munka van…

Megpróbálom az egész folyamatot kicsit régimódivá tenni…alkalmazkodva a ház a falu szelleméhez…megpróbálom megélni, visszalassulni az egészhez, mindezt a mindennapi munka mellett, szinte csak hétvégékbe gondolkodva, a hét többi napja továbbra is az eddigi életemé….a munkámé…